How it's made Ringló, 2. rész.

Tudom, hogy a múlt hétvégére ígértem a folytatást, de kicsit összejöttek a dolgok ( behavazódtam ) így ez eddig elmaradt, de most pótolom. 

  A múltkor ott hagytam abba, hogy elkészültek (nagyjából) a bicska főbb alkotórészeinek a nagy része, a zár a linerek és a távtartó. Most innen folytatom.

  A következő feladat a távtartóban elkészíteni a zár rugójának a helyét, majd belepróbálni a rugót (ezt már előre megcsináltam rugóacélból, de még nincs leedzve) .

A rugót a távtartóba pontozóval "zömítve rögzítem.

Ezután nekiállok a pengének, ehhez kikovácsolt csapágyacélt használok, ezt már korábban leütöttem (amiről sajna nem tudtam képeket készíteni, mert vagy kalapálok, vagy fotózom.). A korábban használt műanyag pengét használom sablonnak.

A kivágás és a kontúr csiszolása után, ráfűzöm a tüskékkel ellátott "próba vázra" és formára hajtom a rugót, hozzáigazítva a zárhoz.

Addig alakítgatom a rugót, amíg nyitott és csukott állapotban is stabilan (kellően erősen) tartja a pengét. Fontos, hogy csukott állapotban ne "üssön" ,ne érjen bele a zárat feszítő rugóba, mert ha beleér, ott sérül a kés éle, ami igencsak lehangoló.
  Ha megvan a megfelelő rugóbeállítás, megint csak összefűzöm próbaképpen az alkatrészeket, így már egész bicskaformája van :)

Összefűzés után körbecsiszolom a bicska kontúrját, magyarán egybecsiszolom az alkatrészeket, a távtartót a zárhoz, a zárat a pengéhez és mindent a linerekhez.A markolat hátán lévő ujjvájatot is most alakítom ki.

A következő lényeges feladat a penge leélezésének elkészítése, ezen a késen egyenes leélezés lesz, ami egészen a pengehátig tart majd.

A pengén a leélezést persze nem készítem el teljesen, a végső csiszolást (én mindig) a hőkezelés utánra hagyom, de a logómat és az körömvájatot beleütöm még a hőkezelés előtt.

A bicska zárának külső részébe és a távtartóba díszítő mintázatot reszelek, amivel talán egyedibbé tehetem a bicskáimat.

Majd minden alkatrészt újra összepróbálok és a távtartón lévő három furatból kettőt felhasználva összeszegecselem a két linert.

Az összeszegecselés után így néz ki:

A záron lévő harmadik (középső) furat majd a markolatpanelek rögzítésekor kap szerepet, amiben a zár és a penge tengelyfurata is segít . 

  A következőkben kiválasztom a markolat anyagát ( jelen esetben zebránót) és elkészítem a szegecsek furatait rajta. A szegecseken kívűl kétkomponensű ragasztóval (eporapiddal) is rögzítem a markolatot.

A markolat úgy ragasztom fel, hogy az összeszegecselt linerek közé a zárral megegyező vastagságú acéllemezt teszek, hogy  ragasztáskor rendesen össze tudjam szorítani a ragasztandó részeket,  a linerek elgörbítése nélkül.. Azért, hogy a ragasztó ne kössön a nem kívánt helyekre, a linerek és a közéjük illesztett lemez közé vékony papírlapot teszek, ezekhez köt a felesleges ragasztó, amit a kikeményedés után könnyen el tudok távolítani. A panelek illesztését a hátsó (a távtartón a  középső) furaton keresztül beütött szegecs segít, persze a másik két furat ( penge és zár) is segít pozicionálni.

  Sajnos  a markolat végső kialakításáról egyenlőre nincsenek fényképeim, mert lemerült a fotómasinám,és miután a ragasztó megkötött , úgy belemerültem a bicska befejezésébe, hogy teljesen kiment a fejemből a fotózás. De a következő bicska készítésénél pótolni fogom ezt az elmaradásom.

Végezetül bemutatnám a nemrég elkészült bicskáimat, amit az előbb bemutatott munkafolyamatokkal készítettem.
  Az első a már korábban bemutatott Zebránós, nyitószemölcsös bicska, mintázott távtartóval és zárral. A leélezése holkeres, konverx élszalagos.:

A második, az előző testvére, réteg ragasztott wenge markolattal, nyitószemölcsel és a pengeháttól a záron át végigfutó mintázattal. A leélezése az előzővel azonos. :

És a harmadik (erről készültek a "hogyan készült képei) , zebránó markolattal, körömvájattal, a záron és a távtartón végigfutó díszítéssel és egyenes leélezéssel plusz élszalaggal készült. :

Hát egyenlőre talán ennyi elég is  a bicskákból, nem akarnálak untatni Benneteket. A markolat készítéséről a leírást és a képeket pótolom majd, de nem lesz neki külön bejegyzése, ezt  fogom majd kiegészíteni, úgyhogy itt keressétek.

How it's made Ringló, avagy Bicska, ahogy én csinálom. 1 rész.

Na kérem, most egy olyan bejegyzés jön, amihez hasonlót már rég nem írtam. Ezt amolyan "how it's made" irománynak szánom.Ugyan nincs túl nagy tapasztalatom a bicskakészítésben, de mivel többen is kérdeztétek email-ben, hogy hogyan készítem ezeket, gondoltam megosztom veletek csekély tapasztalataimat. Megjegyezném, hogy nem azt szeretném bemutatni, hogy hogyan kell zsebkést készíteni, hanem hogy én hogyan készítem ezeket (tuti lehet máshogy is).
  Mikor az előző (Zebra Ringló) bicskámat készítettem, a végső összeszerelést megelőzően (mivel minden alkatrészét működőképesnek találtam) az alkatrészeit szépen lesablonoztam 2mm vastag műanyag lapból, hogy ne keljen legközelebb kitalálni mindet. A penge, a zár és a távtartó műanyag sablonjai mellett volt még egy kész alaplemezem (liner) is kivágva, rajta a szegecsek furataival és ehhez az alaplemezhez készítettem egy fúrósablont is amivel jelentősen megkönnyíti a munkám. Egy vastag alumínium lemezbe pedig belefúrtam a szegecsek helyét és a furatokba rövid szegecseket ragasztottam, ezen könnyebben össze tudom próbálni az alkatrészeket. Hogy könnyebb legyen elképzelni ezt a sablonosdit, így nézki:

A munkát a linerek kivágásával kezdem, 1mm vastag rozsdamentes acéllemezből:

Kirajzolva:

Kivágva:

A kivágás után, a fúrósablonom segítségével egyszerre fúrom ki mind a négy lineren a szegecsek helyét, így minden darabon ugyan ott lesznek a furatok.

Ezután minden darabra egyenként a liner sablonom segítségével rákarcolom a végső formát és szalagcsiszolón körbe csiszolom a kontúrokat:

Csiszolás után így néznek ki:

A sablonra "fűzve":

A zár és távtartó alkatrészeit 4mm vastag rugóacélból készítem, a sablonok alapján kirajzolom, kivágom, körbecsiszolom és kifúrom a szegecsek helyét:

A csiszolás közben többször a sablonra próbálom az alkatrészeket, a finomabb alakításokat nem géppel, hanem reszelővel csinálom, mert a csiszológép egy pillanat alatt képes pont dupla annyit levenni az anyagból mint szeretném :( 

 A délutáni munkám eredménye, három pár liner (alaplemez) , három távtartó és három hátsózár. A műanyag pengéhez ugyan minden alkatrész passzol, de még kisebb alakítások, reszelgetések hátravannak. A tényleges befejezésük majd a pengék kialakítása után folytatódik, minden egyes zárat a hozzávaló pengéhez illesztek majd, de ez már a következő bejegyzésben lesz látható. 

A mai munka eredménye:

Remélem nem untattalak benneteket, hamarosan jön a folytatás :)

Zebra Ringló

Biztos feltűnt Nektek, hogy az utolsó  bejegyzéseim bicskákról szóltak. Egyre jobban érdekelnek a zsebkések és igazi kihívásnak érzem (mint általában ha késekről van szó) , hogy készítsek ilyeneket, ráadásul olyanokat amik működnek is.
  Itt is a következő , ami egy hátsózáras bicska képében látta meg a húsvéti napvilágot. Az előző szilvafáshoz képest kicsit módosítottam a mechanikus részeken a jobb zárás érdekében és a penge is egy leheletnyit hosszabb lett (75mm) . Minden más maradt az eredeti méret az előzőhöz képest. A penge a zár és a távtartó most is csapágyacélból (GO3) készült, a leélezés holkeres , egyenes élszalaggal kombinálva. A zár díszítéséből jutott egy kevés a távtartóra is. A markolat paneljeit egy szép hullámos rajzolatú Zebrano-ból vágtam ki, amit ragasztóval és szegecsekkel rögzítettem. Körömvájat helyett most nyitószemölcsöt kapott a penge, így már  az egy kézzel is nyitható. Képek itt.

És egy zárókép a végére :)

Ringló

 Boda Csabi keresett meg a hét elején telefonon, hogy készítenék-e neki egy bicskát (látva az előzőt) az édesapja születésnapjára ajándék gyanánt. Mivel már jó ideje segítünk egymásnak (Ő készíti a késeimhez a mesteri tokokat) természetesen igent mondtam. Különösebb kikötései nem voltak, csak hogy péntek a határidő :) Még a felkérés napján neki is láttam , kivágtam az alaplemezeket és leütöttem a pengének és a zárnak szánt csapágyat. Miután az alap alkatrészek anyagai megvoltak, elkezdtem agyalni a részleteken és úgy döntöttem, változtatok kicsit a bicska kinézetén az előzőhöz képest. Egy letisztultabb, könnyebb és karcsúbb kést szerettem volna készíteni. Ezen okokból a penge 3mm vastag lett és elhagytam a vaskos réz baknikat, a markolat egészét szilvafával burkoltam (innen a név eredete) . Kicsi díszítés gyanánt egyszerű mintával igyekeztem feldobni a zár kinézetét és políroztam a pengét. A távtartót is GO3-ból (csapágyacél) csináltam meg, ez talán egységesebbé teszi az összképet. A penge 7cm hosszú és holkeres levezetőéllel készült, ami sokkal jobb vágóképességet tesz lehetővé mint az egyenes leélezés, bár közel sem olyan erős, de nem hinném, hogy sokat fognak feszegetni egy ekkora pengével. Péntek délutánra kész is lettem és átadtam Csabinak, aki megmutatta a bicskához készített remekbe szabott tokot, ami egy igazi műremek és csak remélni tudom, hogy az általam készített bicsak méltó tartozéka lesz a tökéletes toknak. Képek itt.

Zactivator Folder

Nem túl rég, készítettem egy BM Activator másolatot és nagyon elnyerte a tetszésem ez a forma. Azon kezdtem el agyalni, hogy miként lehetne ezt  a formát egy nem fix pengés (bicska), mondjuk hátsózáras késen megörökíteni. Agyalgattam és rajzolgattam.... és készítettem egy prototípust is az zár mechanika kikísérletezésére. Ezt:

Miután a zárat elfogadható működésűnek találtam, nekifogtam a végleges változat megtervezésének (igyekeztem kerülni a "proto"-nál előjött hibáka)t. A végleges verzió képe, egy réz baknis  , fa markolat palelos bicska képében rajzolódott ki előttem. A prototípussal ellentétben, aminek nem volt fém váza, az elkészülendő darabnál rozsdamentes vázat (alaplapot, linert) készítettem 1,5mm vastag rozsdamentes acélból, erre szegecseltem rá (hátulról,oldalanként 4-4 rézszegeccsel) a réz baknit ,  a violettwood markolat panelokat, a zár szegecse és a markolat végén lévő szegecs rögzíti + egy kis eporapid.
   A pengét és a zárat GO3-ból, közismertebb nevén csapágy héjból, a zár rugót pedig rugóacélból kovácsoltam le . A bakni 5mm vastag rézlemezből , a szegecseket pedig 2,5mm-s rézpálcából alakítottam ki, a linerek közti távtartó (a markolat végénél) szintén 5mm vastag rézlemezből van (de ezt 4mm vastagra vékonyítottam). A penge tengelyét egy 5,5mm vastag réz pálca alkotja, amit összeszerelés után elkalapáltam és egybecsiszoltam a baknival, így gyakorlatilag láthatatlan lett, a baknit tartó négy szegeccsel egyetemben. A a kés váza és a penge között mind a két oldalon egy 0,4mm-s rézlemez szolgál távtartóként, ami a  kisebb felületen való felfekvésnek köszönhetően könnyebb nyitást tesz lehetővé.
  A penge kialakítása és az első próbaösszerakás után kiderült, hogy a nyitópöcök amit a késre terveztem, egyáltalán nem illik a kés formavilágába, így hát készítettem egy körömvájat beütő szerszámot (egy régi hidegvágóból alakítottam át, és újra leedzettem) és ezzel ütöttem bele a nyitást könnyítő mélyedést. Nagy örömömre végre megjött az új logó beütő is , így ebben a pengében már ez díszeleg!
Ilyen lett a végeredmény:

 Képek itt.

Byrds Pimp, avagy átöltözött Madarak :)

Mivel a készülő késeim nagy része még a hőkezelőknél van, így a hosszú hétvégén a szegényes bicskakészletem tuningolásával foglalatoskodtam. Nemrég jutottam hozzá ezekhez a használt Byrd-ekhez, amikről azt mondják "ez a szegény ember Spyderco-ja", hiszen ezt is a Spyderco gyártja , csak egyszerűbb alapanyagokból és persze jóval barátibb áron mint a Spy. bicskákat. A képen a felső, egy Cara-cara SS
típusú Byrd volt fénykorában, aminek a markolata gyárilag tömör rozsdamentes acélból készült és nem volt igazán könnyű bicskának mondható. Ezt a fém markolatot cseréltem én le szép fogkrém zöld G10-re. Az átalakítás elkezdése nem ment zökkenőmentesen, mivel a gyári markolat nem csavarozva, hanem szegecselve volt és ráadásul szépen szálra is csiszolták a szegecseket....nem volt egyszerű megtalálni őket. Miután kiütöttem a szegecseket , a bicska "atomjaira esett" , már csak körbe kellett rajzolnom a markolatot és kivágnom plusz kifúrni a lyukakat és keresni a szegecsek helyére megfelelő csavarokat. A G10 kiválóan textúrálható anyag, szinte bármilyen mintázat elkészíthető rá, most egy egyszerűen elkészíthető "kráteres" mintát raktam rá, ami annyit takar, hogy egy 10mm-s fúróval különböző mélységű mélyedéseket fúrtam mind a két panelba.
  A másik bicska  Byrd Robin-ként látta meg a napvilágot. Ennek gyárilag fekete G10 markolatpaneljei voltak, de a régi gazdája megpróbálta egy reszelő segítségével pimpelni , ami nekem nem igazán tetszett. A másik késhez képest ennél könnyebb dolgom volt, mert itt a gyári paneleket úgy csavarozták a bicska vázához (linerhez) , így azokat leszedve és átrajzolva meg is volt a markolat körvonala. Az új paneleket textilbakelitből csináltam, a furatok kialakítása után, "anso" mintázatot csiszolta beléjük. A csiszolás után egy nagyon kopott csiszolószalaggal is átmentem a mintázaton, ami kicsit megégette, megszínezte a bakelitet.
  Mind a két késnél a csíptető (klipsz) csavarjai a panelekben kaptak helyet, mind a G10-be, mind  bakelitbe jól lehetett menetet vágni. Képek itt.

Steampunk Byrd

Csütörtökön lesz az RTL Klubbon a Wild Wild West című nem túl nagy sikerű film, aminek a története nem fogott meg igazán, de a kitalált világ amiben játszódik, az annál inkább! A kitalált világ a Steampunk elektromos áram nélküli agymenésben játszódik, ahol minden gépet gőzgép vagy mechanikus szerkezet hajt. Na ez adta az ötletet , hogy készítsek egy kést ebben a stílusban, ami talán a forgatás alatt Will Smitth a zsebében hordott volna. 

  Mivel a bicskakészítésben még nem vagyok annyira jártas, így alapnak egy Byrd Crossbill-t használtam, ezt a görbe pengét amúgy sem tudnám mire használni. A késből a pengén , a linerek közti távtartón és a rugón kívül minden más a kukában (kacatos fiókomban) landolt és átadta a helyét a saját készítésű alkatrészeknek. A jobb oldali linert 4mm vastag tömör rézlemezből alakítottam ki, aminek a középső kikönnyített részébe "gőzgép" alkatrészeket aplikáltam. A "csőrendszert" 2mm vastagságú vörösréz huzalból és vörösréz autó fékcsőből csináltam, A rajta lévő apró csavarok, csak úgy néznek ki mintha csavarok lennének, de nem azok, hanem csak csavarfej lenyomatokat ütöttem az anyagba (nem volt egyszerű 2,5mm átmérőjű beütőt csinálni hozzá) .  A bal oldali liner alapja (vékony rézlemez hiányában) 2mm vastag rozsdamentes lemez adja , ezen ül az első és hátsó "bakni", ami szintén 4mm vastag rézlemezből van kivágva, csiszolva. Ezen a bal oldali alaplemezen a két rézbakni között egy vékony amerikai dió betét kapott helyet, ez adja a  "gőzgép" hátterét ezen az oldalon. A csöveket és egyéb "fontos" gépalkatrészeket itt is rézdrótból és a fiókban talált mindenféle réz mütyürből építettem össze, némi forrasztó ón segítségével. Amikor a mind a két oldallal elkészültem, rémült kutatásba kezdtem réz összefogató csavarok után... persze , hogy pont most nem találtam egyet sem (pedig tuti van valahol) , mit volt mit tenni készítenem kellett . A csavarokhoz 3mm-es réz pálcára vágtam menetet, a hozzávaló anyákhoz pedig 5mm réz rúdba fúrtam menetet, majd felszeleteltem.Összerakás után , a gyári "steril" penge kicsit elütött a markolattól, ezért a nyitó lyukat alakítottam át némi rézlemez-vörösréz drót-sárga réz pálca segítségével. 

  A bicsak gőzhajtásúvá alakítása szinte egész hétvégén át tartott, olyan 8-10 órát tököltem vele, amitől a kés használati értéke nem igazán nőtt, viszont a vizuális értéke nagyon magas lett (szerintem) és talán kellőkép mutatja be a Steampunk stílust. Képek itt.