Csíkos vadász

Íme itt az utolsó a négy penge közül, ami általam nyerte el végső alakját. Az eddigí három késen talán látszik, hogy nem akartam egyforma késeket kreálni, igyekeztem ezt a mostanit is egyedire "farigcsálni". A penge körvonala teljesen megegyezik az "Akácos" késsel, a nyél méretei szintén ugyan olyanok. A bakni itt is rozsdamentes acél,ami egy dupla ívű kialakítást kapott, a nyél anyaga egy általam kreált iroko-mahagóni fúzió, magyarul  4x4mm-es iroko és mahagóni pálcák egymáshoz ragasztása felváltva. Ez a kombináció hossz irányba csíkos, a nyél vége felöl pedig pepita mintázatot ad. A nyelet két rozsdamentes tömör szegecs és egy alu csőszegecs rögzíti, helyet adva a késöbbi csuklószíjnak. Végre elkészült mind a négy kés, nagyon örülök ennek, jó kis meló volt, sok új ötletet valósíthattam meg és rengeteg tapasztalatot szereztem.Képek itt.

Savas-vas

Itt a harmadik a négy félkész penge közül :) Ez a kés a pengeanyag és a szegecsek kivételével semmiben nem hasonlít az előző két késhez . Igyekeztem a késeket úgy készíteni, hogy ne legyenek sablonosak de mégis tükrözzék a saját "stílusomat". Ennél a "bökőnél" a végső csiszolás után pengét  savas fürdőbe raktam. Eredetileg csak egy mattítot réteget akartam létrehozni a felületén,  a savba helyezés után az időt kihasználva belekezdtem "Igor" élezésébe. Az általában 3-4 percig tartó "fürdetés" közel 20 percig tartott, és a mattított felület helyett egy erősen barázdázott , mélyen maratott felületű pengét találtam a sav alatt (mivel teljesen belefeletkeztem az élezésbe) . Először még a vér is megfagyott bennem és elhagyta szám néhány keresetlen szó...és látható lett az arcomon a döbbenet többféle változata. Miután jól kikáromkodtam magam, azért lemostam a savmaradványokat és átcsiszoltam a felületet vizes polírpapírral, és egyből átváltott az arcomra kiült döbbenet kaján vigyorrá. Olyan klassz maratott felületü pengét tartottam a kezemben...hmm..ha szándékosan akartam volna ilyet tuti nem sikerül.Na a lényeg , a penge nagyon egyedi mintázatot kapott, kicsit talán damaszt pengére hasonlít és ennek nagyon örülök. Ezt a maratott pengét nem akartam "elrontani" egy fényes baknival, úgy döntöttem , hogy a nyélen kívűl semmi mást nem teszek a pengére(ezzel is kihangsúlyozva a mintázatot). A nyelet mahagóniból csináltam melyet vörösréz szegecsekkel és kétkomponensű ragasztóval rögzítettem . Mivel a maratott pengére kevés sikerrel tudtam volna még a logómat is rámaratni, így a nyélbe ütöttem bele egy speckó kis beütő szerszámmal, amit a napokban csináltam. Végezetül azt hiszem az összkép egész tűrhetőre sikeredett (szerintem), és nem fenyeget az egysíkúság veszélye :)  Képek itt.

7x64

Ez a kis kés a második a négy félkész 440 C pengéből, amit befejeztem a négynapos hétvégén. Ez egy olyan késecske ami bármikor , bárhol nálunk lehet, mert a pengeméret (igaz csak egy miliméterrel) alatta van a nyolc centiméternek. Jellegét tekintve a vadászkés kategóriába sorolnám, abból is a kissebb nyúzók népes táborát hivatott bővíteni. Na most a szokásos felsorolás : pengeanyag 440c, a bakni alumínium 2db három szálból sodrott vörösréz szegeccsel. A nyél anyaga cseresznyefa , 4db 2mm-es réz szegeccsel és egy réz csőszegeccsel a csuklószíjnak. Díszítés gyanánt két 7x64-es golyós lőszer hüvelyének levágtam az ütőszeg felöli végét és ezt ültettem bele a nyélbe mind a két oldalra. Úgy mint az Akácos késnél ennek sem én terveztem az alakját ( a markolaton azért alakítottam kicsit), most is "csak" a befejező munkák jutottak nekem, de minden munkafolyamatot nagyon élveztem , sok új tapasztalatot szereztem és nekem ez a legfontosabb. Képek itt.

Igor

Régi dédelgetett vágyam, hogy csináljak egy olyan igazi "harci" kést. Most végre megvalósítottam, ma megszületett Igor, az én harci késem. A nyers, ipari kinézete miatt adtam neki az Igor nevet, mikor elkészült egyből ez jutott az eszembe: ez olyan oroszos lett! szögletes, durva,nagy...  de működik, mint egy orosz tank :) A penge 4mm vastag körfűrész lapból készült, mellőzve minden ergonómiát. Ugyanez jellemző a nyélre is, ami egy világosabb árnyalatú mahagóniból készült (sajnos pont nem volt kéznél G10, az talán jobban illett volna rá) igencsak durva kivitelben, de meglepően jó fogással. A markolatot négy rozsdamentes torx csavar rögzíti a pengéhez,melyet teljes egészében savval tettem egyedivé, azaz terepmintássá. Már csak Kidex-re kell spórolnom , hogy egy hozzá illő tokot csináljak ennek az oroszos "szörnyetegnek" Képek   itt.

Akácos

Megint itt a hétvége, sőt ez egy hosszú hétvége! Ki is használtam az első napsütéses napját, hogy valami maradandót alkossak. Nemrég hozzám került négy félkész (előköszörűlt és edzett) késpenge,nagy izgalommal fogtam neki a véglegsítésüknek. Az elsőnél a pengeanyag 440 C , a bakni rozsdamentes acél, a nyél anyaga akác,a szegecsek 2mm vastag vörösrézből vannak. A nyelet elnézve sokan kételkedhetnek, hogy valóban akácfából van...pedig tényleg sima egyszerű akác , a kazánba kerüléstől mentettem meg a héten. Annak köszönhető a különlegessége, hogy valami  "betegség" miatt az erezete megváltozott, és ebből a "beteg" részből választottam a nyél anyagának. A szakmám révén elég sok akáccal találkoztam már, de ilyen fura erezetet még nem láttam, a lényeg hogy megmentettem, és így még sokszor visszaköszönhet egy-két késnyélen ez a ritka faanyag. Képek itt.

Gombhoz a kabát

Az elmúlt napokban Csabi barátom adott egy "próbatokot", azaz egy olyan késtokot amit egy régebben készített késemhez csinált"béta verziónak". Oda adta, hogy készítsek hozzá egy kést ha gondolom...hát gondoltam, és csináltam bele egyet. Egy markolattüskés kést terveztem, mivel ezt a fajtát még gyakorolnom kell, hiszen ritkán csinálok ilyet. A pengeanyag elég érdekes, egy törött régi hilti vésőszárból készítettem el, az éltartóságához semmi kétség nem férhet, bár a megmunkálása nem volt sétagalopp... Nagyon lassan haladtam a penge kialakításával, gondosan ügyeltem nehogy túlmelegedjen, és emiatt túl rideggé, törékennyé váljon. A nyél tőlem szokatlan módon több különböző fa összeragasztásából ált össze, pontosabban kőris és mahagóni egyvelegéből készült, melybe kétkomponensű ragasztóval ragasztottam bele a pengét. Ez a kés pont fordítva készült mint a legtöbb, elöbb volt meg a tok mint a kés...minha egy gombhoz csináltam volna kabátot. Képek itt.

Irány az Amazonas!

Régóta szerettem volna egy machete-t magamnak, de nem igazán találtam számomra igazán tetszetőst. Az elmúlt szép napsütéses hétvégén nekiáltam és elkészítettem "álmaim macsétáját". Alapanyagul egy 70 cm-es körfűrészkorong  szolgált, a nyelet platánból alakítottam ki,és igyekeztem úgy kialakítani, hogy mellőzzön minden díszítést, a funkcionalítást tartottam szem elött. A "halef" kétféle élezést kapott, a tantó formályú hegy aránylag hosszú lefutású lapos élet kapott,a penge többi részén kevébé lapos , szinte fejsze szerű élet alakítottam ki. Még soha nem volt a kezemben hasonló vágóezköz, és meglepődtem  milyen vágóképességgel rendelkezik, alig kell begbillenteni és már át is vágja a kiszemelt "áldozatot"(mondjuk a 2-3 cm vastag bambusz nem egy dzsungelbéli inda). A pengét nem políroztam, hanem  savval mattítottam meg,gondoltam ez segít abban hogy a dzsungelben hadonászva ne csillanjon meg a napfény rajta,és ne vegyenek észre az épen engem követő orvadászok :) Az az igazság, hogy nagyon nem fűlött a fogam egy ekkora penge kipolírozásához,  de az orvadászos sztori jobban hangzik :) Egyszó mint száz, nem volt még a birtokomban  hasonló ezköz, de most nagyon örülök ennek a dzsungeljáró ezköznek, bár gyanítom még egy darabig nem találkozik igazi áttőrhetetlen őserdővel...hmmm...soha nem lehet tudni, machetém már van, már csak az őserdő hiányzik. Irány az Amazonas!  Képek itt.