Több bicskát (divatos szóval Foldert) is készítettem már, de valahogy a taktikai folderek táborát nem igazán sikerült bővítenem. Na de most, igaz elég sokat tököltem vele, de befejeztem az első taktikainak mondható bicskámat. Először Liner Lockos zárat (a panelek alatti linerből van kialakítva a zár) terveztem rá, de aztán a Frame Lock (a liner helyett az oldalpanel adja az zárat) mellett döntöttem.
A fő alkatrészeket (penge, tengely, bal oldali panel) Sleipnerből alakítottam ki, a bal oldali liner 2,2mm vastag rugóacélból, a rajta lévő panel pedig carbonszálas epoxiból csináltam. A pengét 60hrc keményre, a zárat magába foglaló markolatrészt 54hrc keménységűre hőkezeltettem.
Baromi összetett feladat volt kitalálni, hogy minden passzoljon és mindenből csak annyi látszódjék amennyit szeretnék. A markolat két oldalsó elemét 3mm csavarok rögzítik egymáshoz, de köztük helyet kapott egy 7mm vastag Fr4 távtartó is, a csavarok fejét takarja a markolatpanel, csak a másik oldalon látszódnak a csavarvégek.
A markolat mindkét oldalát Anso szerű mintázattal struktúráltam (a Sleipnerben ezt kicsit macerásabb volt) és pengén illetve a markolaton is ujjvájatot reszeltem. Hogy a zárat ne feszíthessük túl nyitás közben, egy 38-as lőszer hüvelyének a talpából kis távtartót esztergáltam.
Minden fémalkatrész szemcseszórást (homokfújást) és savazást kapott, egyedül a nyitószemölcs maradt ki eme kezelésekből, mert az rozsdamentes acélból készült. A szemcseszórásos+savazott felületnek szép titános árnyalata lett, de sajnos csak színben hasonlít rá, a súlyában nem...közel 30dkg a kicsike. A viszonylagos "nagy" súly miatt nem került rá klipsz sem, hiszen igencsak lehúzná a zsebem ha ráakasztanám (majd Csabival készítettek neki valami övtokot). Képek itt.
Van aki csak használja, van aki szereti ...és akad olyan is aki csinál magának...
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: folder. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: folder. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. november 30., péntek
2012. június 2., szombat
Risling Folder
Szevasztok, na itt a legújabb kreálmányom, egy újabb bicsak. A forma már ismerős lehet, hiszen ez is a "Ringló" mintájára készült. Az alapanyagok a következők: a penge kovácsolt GO3 (csapágyacél) , holkeres (homorú) leélezéssel és konvex (domború) élszalaggal, a linerek (alaplemezek) rozsdamentes acélból készültek, a zár és a távtartó elemei rugóacélból vannak.
A neve pedig a markolat panelek anyagából "jött", hiszen markolatpanelnek most szőlőtőkét használtam, amit mivel már erősen korhadt volt stabilizálnom kellett, hogy elkerüljem és megállítsam a további korhadást. Ez annyit jelent, hogy vákuum alatt poliészter gyantát szívattam bele, ami eltömítette a pórosait és kikeményedése után magát a szőlőtőkét is keményebbé tette. A folyamatról most nem készítettem képeket, mert most csináltam ilyet először és kételkedtem a sikerben, de legközelebb készítek fotókat és közkincsé teszem a technikát :)
A linerekre a markolatot réz szegecsekkel és két komponensű ragasztóval rögzítettem, a penge tengelyét pedig 4mm-s bronzból készítettem. Képek itt.
A neve pedig a markolat panelek anyagából "jött", hiszen markolatpanelnek most szőlőtőkét használtam, amit mivel már erősen korhadt volt stabilizálnom kellett, hogy elkerüljem és megállítsam a további korhadást. Ez annyit jelent, hogy vákuum alatt poliészter gyantát szívattam bele, ami eltömítette a pórosait és kikeményedése után magát a szőlőtőkét is keményebbé tette. A folyamatról most nem készítettem képeket, mert most csináltam ilyet először és kételkedtem a sikerben, de legközelebb készítek fotókat és közkincsé teszem a technikát :)
A linerekre a markolatot réz szegecsekkel és két komponensű ragasztóval rögzítettem, a penge tengelyét pedig 4mm-s bronzból készítettem. Képek itt.
2012. április 28., szombat
How it's made Ringló, 2. rész.
Tudom, hogy a múlt hétvégére ígértem a folytatást, de kicsit összejöttek a dolgok ( behavazódtam ) így ez eddig elmaradt, de most pótolom.
A múltkor ott hagytam abba, hogy elkészültek (nagyjából) a bicska főbb alkotórészeinek a nagy része, a zár a linerek és a távtartó. Most innen folytatom.
A következő feladat a távtartóban elkészíteni a zár rugójának a helyét, majd belepróbálni a rugót (ezt már előre megcsináltam rugóacélból, de még nincs leedzve) .
A rugót a távtartóba pontozóval "zömítve rögzítem.
Ezután nekiállok a pengének, ehhez kikovácsolt csapágyacélt használok, ezt már korábban leütöttem (amiről sajna nem tudtam képeket készíteni, mert vagy kalapálok, vagy fotózom.). A korábban használt műanyag pengét használom sablonnak.
A kivágás és a kontúr csiszolása után, ráfűzöm a tüskékkel ellátott "próba vázra" és formára hajtom a rugót, hozzáigazítva a zárhoz.
Ha megvan a megfelelő rugóbeállítás, megint csak összefűzöm próbaképpen az alkatrészeket, így már egész bicskaformája van :)
Összefűzés után körbecsiszolom a bicska kontúrját, magyarán egybecsiszolom az alkatrészeket, a távtartót a zárhoz, a zárat a pengéhez és mindent a linerekhez.A markolat hátán lévő ujjvájatot is most alakítom ki.
A következő lényeges feladat a penge leélezésének elkészítése, ezen a késen egyenes leélezés lesz, ami egészen a pengehátig tart majd.
A pengén a leélezést persze nem készítem el teljesen, a végső csiszolást (én mindig) a hőkezelés utánra hagyom, de a logómat és az körömvájatot beleütöm még a hőkezelés előtt.
A bicska zárának külső részébe és a távtartóba díszítő mintázatot reszelek, amivel talán egyedibbé tehetem a bicskáimat.
Majd minden alkatrészt újra összepróbálok és a távtartón lévő három furatból kettőt felhasználva összeszegecselem a két linert.
Az összeszegecselés után így néz ki:
A záron lévő harmadik (középső) furat majd a markolatpanelek rögzítésekor kap szerepet, amiben a zár és a penge tengelyfurata is segít .
A következőkben kiválasztom a markolat anyagát ( jelen esetben zebránót) és elkészítem a szegecsek furatait rajta. A szegecseken kívűl kétkomponensű ragasztóval (eporapiddal) is rögzítem a markolatot.
A markolat úgy ragasztom fel, hogy az összeszegecselt linerek közé a zárral megegyező vastagságú acéllemezt teszek, hogy ragasztáskor rendesen össze tudjam szorítani a ragasztandó részeket, a linerek elgörbítése nélkül.. Azért, hogy a ragasztó ne kössön a nem kívánt helyekre, a linerek és a közéjük illesztett lemez közé vékony papírlapot teszek, ezekhez köt a felesleges ragasztó, amit a kikeményedés után könnyen el tudok távolítani. A panelek illesztését a hátsó (a távtartón a középső) furaton keresztül beütött szegecs segít, persze a másik két furat ( penge és zár) is segít pozicionálni.
Sajnos a markolat végső kialakításáról egyenlőre nincsenek fényképeim, mert lemerült a fotómasinám,és miután a ragasztó megkötött , úgy belemerültem a bicska befejezésébe, hogy teljesen kiment a fejemből a fotózás. De a következő bicska készítésénél pótolni fogom ezt az elmaradásom.
Végezetül bemutatnám a nemrég elkészült bicskáimat, amit az előbb bemutatott munkafolyamatokkal készítettem.
Az első a már korábban bemutatott Zebránós, nyitószemölcsös bicska, mintázott távtartóval és zárral. A leélezése holkeres, konverx élszalagos.:
A második, az előző testvére, réteg ragasztott wenge markolattal, nyitószemölcsel és a pengeháttól a záron át végigfutó mintázattal. A leélezése az előzővel azonos. :
És a harmadik (erről készültek a "hogyan készült képei) , zebránó markolattal, körömvájattal, a záron és a távtartón végigfutó díszítéssel és egyenes leélezéssel plusz élszalaggal készült. :
Hát egyenlőre talán ennyi elég is a bicskákból, nem akarnálak untatni Benneteket. A markolat készítéséről a leírást és a képeket pótolom majd, de nem lesz neki külön bejegyzése, ezt fogom majd kiegészíteni, úgyhogy itt keressétek.
Címkék:
Bicska készítés,
folder,
hand made knife,
how it's made folder
2012. április 9., hétfő
Zebra Ringló
Biztos feltűnt Nektek, hogy az utolsó bejegyzéseim bicskákról szóltak. Egyre jobban érdekelnek a zsebkések és igazi kihívásnak érzem (mint általában ha késekről van szó) , hogy készítsek ilyeneket, ráadásul olyanokat amik működnek is.
Itt is a következő , ami egy hátsózáras bicska képében látta meg a húsvéti napvilágot. Az előző szilvafáshoz képest kicsit módosítottam a mechanikus részeken a jobb zárás érdekében és a penge is egy leheletnyit hosszabb lett (75mm) . Minden más maradt az eredeti méret az előzőhöz képest. A penge a zár és a távtartó most is csapágyacélból (GO3) készült, a leélezés holkeres , egyenes élszalaggal kombinálva. A zár díszítéséből jutott egy kevés a távtartóra is. A markolat paneljeit egy szép hullámos rajzolatú Zebrano-ból vágtam ki, amit ragasztóval és szegecsekkel rögzítettem. Körömvájat helyett most nyitószemölcsöt kapott a penge, így már az egy kézzel is nyitható. Képek itt.
És egy zárókép a végére :)
Itt is a következő , ami egy hátsózáras bicska képében látta meg a húsvéti napvilágot. Az előző szilvafáshoz képest kicsit módosítottam a mechanikus részeken a jobb zárás érdekében és a penge is egy leheletnyit hosszabb lett (75mm) . Minden más maradt az eredeti méret az előzőhöz képest. A penge a zár és a távtartó most is csapágyacélból (GO3) készült, a leélezés holkeres , egyenes élszalaggal kombinálva. A zár díszítéséből jutott egy kevés a távtartóra is. A markolat paneljeit egy szép hullámos rajzolatú Zebrano-ból vágtam ki, amit ragasztóval és szegecsekkel rögzítettem. Körömvájat helyett most nyitószemölcsöt kapott a penge, így már az egy kézzel is nyitható. Képek itt.
És egy zárókép a végére :)
2012. március 31., szombat
Zactivator Folder
Miután a zárat elfogadható működésűnek találtam, nekifogtam a végleges változat megtervezésének (igyekeztem kerülni a "proto"-nál előjött hibáka)t. A végleges verzió képe, egy réz baknis , fa markolat palelos bicska képében rajzolódott ki előttem. A prototípussal ellentétben, aminek nem volt fém váza, az elkészülendő darabnál rozsdamentes vázat (alaplapot, linert) készítettem 1,5mm vastag rozsdamentes acélból, erre szegecseltem rá (hátulról,oldalanként 4-4 rézszegeccsel) a réz baknit , a violettwood markolat panelokat, a zár szegecse és a markolat végén lévő szegecs rögzíti + egy kis eporapid.
A pengét és a zárat GO3-ból, közismertebb nevén csapágy héjból, a zár rugót pedig rugóacélból kovácsoltam le . A bakni 5mm vastag rézlemezből , a szegecseket pedig 2,5mm-s rézpálcából alakítottam ki, a linerek közti távtartó (a markolat végénél) szintén 5mm vastag rézlemezből van (de ezt 4mm vastagra vékonyítottam). A penge tengelyét egy 5,5mm vastag réz pálca alkotja, amit összeszerelés után elkalapáltam és egybecsiszoltam a baknival, így gyakorlatilag láthatatlan lett, a baknit tartó négy szegeccsel egyetemben. A a kés váza és a penge között mind a két oldalon egy 0,4mm-s rézlemez szolgál távtartóként, ami a kisebb felületen való felfekvésnek köszönhetően könnyebb nyitást tesz lehetővé.
A penge kialakítása és az első próbaösszerakás után kiderült, hogy a nyitópöcök amit a késre terveztem, egyáltalán nem illik a kés formavilágába, így hát készítettem egy körömvájat beütő szerszámot (egy régi hidegvágóból alakítottam át, és újra leedzettem) és ezzel ütöttem bele a nyitást könnyítő mélyedést. Nagy örömömre végre megjött az új logó beütő is , így ebben a pengében már ez díszeleg!
Ilyen lett a végeredmény:
Képek itt.
Címkék:
bicska,
csapágyacél,
folder,
GO3,
hand made knife,
violetwood
2012. január 28., szombat
Dark Crag Folder
Annyira felbuzdultam az első bicsakomon, hogy elkészítettem a másodikat is . Ez a mostani darab némileg nagyobbra és még robosztusabbra sikerült mint az előző , de pont ez volt a célom. Az első készítése alatt sok mindenre rájöttem és ezen már 1-2 dolgot másképp csináltam, de a konstrukció lényegében azonos. Ez is alsó keresztzáras,ennél is a bicska vázát alkotó "linerből" nyúlik ki a zár, ami a pengére támaszt. Újításként a pengét egy acélgolyó tartja a helyén becsukott állapotban, a golyót egy kicsi lemezrugó feszíti a pengéhez.
A pengét (3,5mm) és a linereket (2mm) is cirkulából (körfűrészlap) készítettem, a távtartókat G10-ből alakítottam ki és rozsdamentes torx csavarokkal rögzítettem egymáshoz. Az első bicsaknál a pengén elhelyezett csavar támaszkodott a linerhez, ezzel pozicionálva a pengét nyitott állapotban. Most egy elterjedtebb módszert próbáltam kivitelezni, a penge a két liner közötti távtartónak ütközik neki nyitott állapotban..
Sajnos a pengét nem sikerült olyanra csiszolnom mint szerettem volna, mert a csiszolóm csapágyas lett, ha kicserélem a csapágyakat, újracsiszolom. A félresikerült csiszolás után savval mattítottam, de ha kijavítom ezt újra kell csinálnom.
A markolat paneljeit fekete G10-ből (FR4) készítettem el, ez a "hagyományos" G10-től annyiban tér el, hogy durvább szövésű üvegszálszövetet tartalmaz epoxigyantába ágyazva.
A nyitópöcökre sajnos nem találtam jobb megoldást egyenlőre, mint egy imbuszcsavart, de késöbb ha lesz mivel helyettesíteni ezt lecserélem. Képek itt.
A pengét (3,5mm) és a linereket (2mm) is cirkulából (körfűrészlap) készítettem, a távtartókat G10-ből alakítottam ki és rozsdamentes torx csavarokkal rögzítettem egymáshoz. Az első bicsaknál a pengén elhelyezett csavar támaszkodott a linerhez, ezzel pozicionálva a pengét nyitott állapotban. Most egy elterjedtebb módszert próbáltam kivitelezni, a penge a két liner közötti távtartónak ütközik neki nyitott állapotban..
Sajnos a pengét nem sikerült olyanra csiszolnom mint szerettem volna, mert a csiszolóm csapágyas lett, ha kicserélem a csapágyakat, újracsiszolom. A félresikerült csiszolás után savval mattítottam, de ha kijavítom ezt újra kell csinálnom.
A markolat paneljeit fekete G10-ből (FR4) készítettem el, ez a "hagyományos" G10-től annyiban tér el, hogy durvább szövésű üvegszálszövetet tartalmaz epoxigyantába ágyazva.
A nyitópöcökre sajnos nem találtam jobb megoldást egyenlőre, mint egy imbuszcsavart, de késöbb ha lesz mivel helyettesíteni ezt lecserélem. Képek itt.
2012. január 24., kedd
Linder Pimp
Norbi barátom nemrég hozott egy Linder bicskát, nem volt elégedett a markolat anyagával és mintázatával. Egy elegánsabb kést szeretett volna, modern és hagyományos anyagok felhasználásával. Amikor a biscka hozzám került, így nézett ki :
Az eredeti markolat "bakni" része, fekete micartából, a hátsó traktust pedig valamilyen (számomra ismeretlen) rétegezett fából készítette a gyár. Ezzel a markolattal (a hullámos minta ellenére is) kicsit "szürkének", lehangolónak nézett ki. Ezt kellett megváltoztatnom, úgy hogy elegánsabb és egyben vidámabbnak nézzen ki.
A fekete micartát szénszálas carbonra cseréltem le, a rétegezett fa pedig agancsnak adta át a helyét. Az eredeti bakni-markolat arányt egyharmad-kétharmad arányra cseréltem. A markolat alkatrészeit az eredeti csavarokkal rögzítettem, majd egybecsiszoltam és végül políroztam a kész markolatot. Képek itt.
Az eredeti markolat "bakni" része, fekete micartából, a hátsó traktust pedig valamilyen (számomra ismeretlen) rétegezett fából készítette a gyár. Ezzel a markolattal (a hullámos minta ellenére is) kicsit "szürkének", lehangolónak nézett ki. Ezt kellett megváltoztatnom, úgy hogy elegánsabb és egyben vidámabbnak nézzen ki.
A fekete micartát szénszálas carbonra cseréltem le, a rétegezett fa pedig agancsnak adta át a helyét. Az eredeti bakni-markolat arányt egyharmad-kétharmad arányra cseréltem. A markolat alkatrészeit az eredeti csavarokkal rögzítettem, majd egybecsiszoltam és végül políroztam a kész markolatot. Képek itt.
2012. január 19., csütörtök
Proto Folder
Na most egy olyan "dolgot" szeretnék bemutatni, amihez hasonlót még nem készítettem eddig.
Amíg a hőkezelt pengék megérkezésére vártam , belekezdtem egy saját bicska készítésébe. Mivel még nem készítettem hasonlót (csak fixeket csináltam).
Nem bíztam abban , hogy elsőre sikerül működőképes (használható) szerkezetet készítenem, ezért egyszerű alapanyagokat használtam hozzá. A bicska vázát (linereket) és a pengét is cirkula lapból készítettem, azzal a különbséggel, hogy a linerekhez 2,2mm, míg a pengéhez 3,5mm vastagot használtam.
A munkát, gondos tervezéssel kezdtem, először papíron, majd vékony műanyag lapból készítettem prototípúsokat (majd egy tucatot). Mikor meglett a "talánezmárműködikforma" a sablonokról a fémre rajzoltam át a formát és kivágtam őket. A két linert a négy távtartón áthaladó csavar fogja össze, ha pengével lefelé fordítva nézzük, akkor a jobb oldali linerben vannak a menetek, a baloldaliban pedig a besüllyesztett csavarfejek kaptak helyet.
A penge 10mm-es tengelyen fordul amit mind a két linerhez egy-egy 4mm-es csavar tartja a helyén. Kinyitáskor és becsukott állapotban is egy (ugyan az a fekete) csavar tartja a pengét , ami nyitott állapotban a bal oldali liner elejének , becsukva pedig ugyanennek a linernek az oldalára fekszik fel és így gátolja meg, hogy a penge a távtartókba ütődjön.
A bicsak vázát, az esztétika és a stabilabb fogás érdekében textilbakelitből csináltam rá paneleket, ezeket 2-2 csavarral rögzítettem.
Nem mondom, hogy tökéletesre sikerült. vannak gyermekbetegségei, túl erős a rugója, alig lehet becsukni (viszont nem kell félni a véletlen becsukódástól :), kicsit vaskos a fogása, és sorolhatnám. Ezek ellenében elégedett vagyok a végeredménnyel és tudom, hogy a következőnél (mert lesz az is) mit és miért kell máshogy csinálnom. Képek itt.
Amíg a hőkezelt pengék megérkezésére vártam , belekezdtem egy saját bicska készítésébe. Mivel még nem készítettem hasonlót (csak fixeket csináltam).
Nem bíztam abban , hogy elsőre sikerül működőképes (használható) szerkezetet készítenem, ezért egyszerű alapanyagokat használtam hozzá. A bicska vázát (linereket) és a pengét is cirkula lapból készítettem, azzal a különbséggel, hogy a linerekhez 2,2mm, míg a pengéhez 3,5mm vastagot használtam.
A munkát, gondos tervezéssel kezdtem, először papíron, majd vékony műanyag lapból készítettem prototípúsokat (majd egy tucatot). Mikor meglett a "talánezmárműködikforma" a sablonokról a fémre rajzoltam át a formát és kivágtam őket. A két linert a négy távtartón áthaladó csavar fogja össze, ha pengével lefelé fordítva nézzük, akkor a jobb oldali linerben vannak a menetek, a baloldaliban pedig a besüllyesztett csavarfejek kaptak helyet.
A penge 10mm-es tengelyen fordul amit mind a két linerhez egy-egy 4mm-es csavar tartja a helyén. Kinyitáskor és becsukott állapotban is egy (ugyan az a fekete) csavar tartja a pengét , ami nyitott állapotban a bal oldali liner elejének , becsukva pedig ugyanennek a linernek az oldalára fekszik fel és így gátolja meg, hogy a penge a távtartókba ütődjön.
A bicsak vázát, az esztétika és a stabilabb fogás érdekében textilbakelitből csináltam rá paneleket, ezeket 2-2 csavarral rögzítettem.
Nem mondom, hogy tökéletesre sikerült. vannak gyermekbetegségei, túl erős a rugója, alig lehet becsukni (viszont nem kell félni a véletlen becsukódástól :), kicsit vaskos a fogása, és sorolhatnám. Ezek ellenében elégedett vagyok a végeredménnyel és tudom, hogy a következőnél (mert lesz az is) mit és miért kell máshogy csinálnom. Képek itt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)




































