Tüskés Ranger

Ritkán készítek markolat tüskés kést, nincs is benne nagy gyakorlatom. Azt szokták mondani, ami nem megy annyira, azt gyakorolni kell. Ez a ma bemutatott kés a gyakorlásom "eredménye", hát van még mit gyakorolnom. A 10cm hosszú pengét rugóacélból (5.6mm vastag) készítettem, formailag nagyon hasonlít a Small Ranger-hez, a bakni  4mm vastag sárgaréz, a markolat mahagoniból készült, fekete dió és vadnarancs csíkozással. A markolattüske végig megy a markolat teljes hosszában és egy 6-os menetben végződik, a rögzítő anyát egy 9*19 -s pisztoly lőszer hüvelye takarja. A markolat hossza 10.5cm. Képek itt.

Skull Opener

A múlt héten megkért egyik kollégám, hogy készítsek neki egy machetét, konkrét elképzelés hiányában teljes szabadkezet kaptam :) A terv a fejemben volt, papírra sem vetettem, hanem mindjárt az alapanyagra ( megint cirkula lap) rajzoltam fel. Az alapanyag méretei lehetővé tették (70 cm átmérő), hogy egy szép ives pengehátú machetét készítsek. Első ránézésre látszik az erős Khukri-s beütés, de méreteit tekintve inkább egy Machete. A kés teljes hossza 48cm, ebből a penge 35cm ami a legszélesebb pontján 7 cm széles. :D
Markolatnak mahagonit használtam, melyet 3 alu csőszegecs kapcsol a pengéhez. A markolatot olajoztam, míg a pengét (rám jellemző módon) savval "díszítettem" . A "díszítést" két lépcsőben csináltam, előszőr a koponyákat marattam a pengébe összesen kilencet (majd kiesett a szemem mire kivágtam mindet), majd az egész pengét telibe savaztam ami egy egységes mattos felületet adott. Elkészülte után tesztelgettem kint az udvaron, 4-5 cm vastag diófaágat még egy suhintással át lehet vágni, de a száraz cserfának azért többször oda kell suhintani vele. De a markolat igen jól vizsgázott, a kés fél kilónyi súlyának ellenére sem tudott kirepülni a kezemből, köszönhető a madárfejesre hajazó markolatkialakításnak.   Képek itt.

Pimpelt Amazonas

Nemrég , mikor Csabi barátomnál jártam késtok ügyben, kezembe nyomott egy Tramontina Amazonas-t, aminek az éle több helyen ki volt csorbulva. Megkért, hogy hozzam rendbe a pengét, és cseréljem le a fröccsöntött gumi markolatot valami egyedire. Hazahoztam és a pengét rögtön ki is igazítottam, mivel a kitörések elég "durvák" voltak, az egyenes vonalú penge homorúvá változott. A penge kijavítása után félre tettem a kést, de ma elővettem és nekiáltam a markolat cserének. AMA barátom javaslatára minden munkafolyamatot lépésről lépésre lefotóztam , hogy megosszam itt, hátha ötleteket, tippeket adhatok a hozzám hasonló amatőr késbarátoknak.

A KEZDET:

Tehát, így nézett ki az eredeti markolattal, a penge kijavítása után. A munkát a gumi markolat levágásával kezdtem. Ezután már megtervezhettem a majdani markolatot, a pengét körberajzoltam,mivel az eredeti markolat nagyon jó fogásúnak bizonyult igy én is hasonlót terveztem.

ALAPANYAGOK:

Mivel Csabi bőrrel foglalatoskodik, a markolat első részét marhabőrből szándékoztam kialakítani, a hátsó traktust a Csikos Vadászhoz készített irokó-mahagóni fúzió maradékából képzeltem el. A baknit alumínium és narancs fiber "szendvicsből" terveztem.

ÖSSZEÁLLÍTÁS:

Az alapanyagok kiválasztása után, összeragasztottam a bakni rétegeit , száradás után feljelöltem a markolattüske helyét és megpontoztam a furatok vonalát. Fúrás után tűreszelővel igazítottam a markolattüske méretére a baknin kialakított nyílást. Ezután hasonlóan jártam el a faanyagnál is, álványos fúróval kifúrtam és a lyukak összeszakítása után tűreszelővel igazítottam méretre.

A nyél bőr alkatrészein sniccerrel (tapétakéssel) vágtam ki a markolattüske helyét. Miután a baknit felfűztem a pengére Uverapiddal rögzítettem , ezután nekiáltam a bőr lapok felfűzéséhez. Minden felfűzött lapot gondosan egymáshoz ragasztottam kontakt ragasztóval. Végül felragasztottam a markolat fa részét is , ehez uverapidot használtam az erős rögzítés érdekében, majd összeszorítás után kifúrtam a szegecs helyét és a szegecset is beleragasztottam, hogy összeszorított állapotban rőgzítse a markolatot.

Összeszorított állapotban  a gyorsabb kötés érdekében szorítóval együtt beleraktam az AMA blogjában már bemutatott "szárító ládikámba" és hőlégfúvóval melegen tartottam. Ha szakácskönyvet  írnék akkor ez a folyamat így hangzana : előmelegített "sütőben" 60 fokon 20 percig sütjük...

CSISZOLÁS:

A "sütőből" kikerülve a kés nem nyújt igazán esztétikus látványt, de csiszolás után relélhetőleg előtűnik a markolat igazi alakja. A csiszolás folyamatát szándékosan egy satuba fogott kézi szalagcsiszolón  és "Tescós" álványosfúrón csináltam, hiszen ezek a gépek talán mindenki számára elérhetők, és ezzel szeretném bemutatni , hogy nem feltétlenül kell "profi" célgép ehez a művelethez.

Miután a gépi csiszolással kialakítottam a markolat formáját, 220-as papírral csiszoltam össze az íveket. Utánna 400-800-as vízpapírral véglegesre csiszoltam, víz helyett olajat használtam (műszer olajat), mert ez nem húzza fel a fa szálait, de meggátolja a csiszolópapír eltömődését.

A VÉGSŐ MOZZANATOK:

A csiszolás végeztével, az egész markolatot beáztattam fa védő olajban,  ez kihozza a fa és a bőr valódi színét, de nem utolsó sorban védi és ellenállóvá teszi mind a két anyagot. Végezetül a pengét 800-as papírral szálcsiszoltam és kialakítottam az élszalagot.

Remélem nem untattam senkit ezzel a hosszúra nyúlt (tőlem szokatlan) bejegyzéssel, az ekészült késről képek itt.

Csíkos vadász

Íme itt az utolsó a négy penge közül, ami általam nyerte el végső alakját. Az eddigí három késen talán látszik, hogy nem akartam egyforma késeket kreálni, igyekeztem ezt a mostanit is egyedire "farigcsálni". A penge körvonala teljesen megegyezik az "Akácos" késsel, a nyél méretei szintén ugyan olyanok. A bakni itt is rozsdamentes acél,ami egy dupla ívű kialakítást kapott, a nyél anyaga egy általam kreált iroko-mahagóni fúzió, magyarul  4x4mm-es iroko és mahagóni pálcák egymáshoz ragasztása felváltva. Ez a kombináció hossz irányba csíkos, a nyél vége felöl pedig pepita mintázatot ad. A nyelet két rozsdamentes tömör szegecs és egy alu csőszegecs rögzíti, helyet adva a késöbbi csuklószíjnak. Végre elkészült mind a négy kés, nagyon örülök ennek, jó kis meló volt, sok új ötletet valósíthattam meg és rengeteg tapasztalatot szereztem.Képek itt.

Savas-vas

Itt a harmadik a négy félkész penge közül :) Ez a kés a pengeanyag és a szegecsek kivételével semmiben nem hasonlít az előző két késhez . Igyekeztem a késeket úgy készíteni, hogy ne legyenek sablonosak de mégis tükrözzék a saját "stílusomat". Ennél a "bökőnél" a végső csiszolás után pengét  savas fürdőbe raktam. Eredetileg csak egy mattítot réteget akartam létrehozni a felületén,  a savba helyezés után az időt kihasználva belekezdtem "Igor" élezésébe. Az általában 3-4 percig tartó "fürdetés" közel 20 percig tartott, és a mattított felület helyett egy erősen barázdázott , mélyen maratott felületű pengét találtam a sav alatt (mivel teljesen belefeletkeztem az élezésbe) . Először még a vér is megfagyott bennem és elhagyta szám néhány keresetlen szó...és látható lett az arcomon a döbbenet többféle változata. Miután jól kikáromkodtam magam, azért lemostam a savmaradványokat és átcsiszoltam a felületet vizes polírpapírral, és egyből átváltott az arcomra kiült döbbenet kaján vigyorrá. Olyan klassz maratott felületü pengét tartottam a kezemben...hmm..ha szándékosan akartam volna ilyet tuti nem sikerül.Na a lényeg , a penge nagyon egyedi mintázatot kapott, kicsit talán damaszt pengére hasonlít és ennek nagyon örülök. Ezt a maratott pengét nem akartam "elrontani" egy fényes baknival, úgy döntöttem , hogy a nyélen kívűl semmi mást nem teszek a pengére(ezzel is kihangsúlyozva a mintázatot). A nyelet mahagóniból csináltam melyet vörösréz szegecsekkel és kétkomponensű ragasztóval rögzítettem . Mivel a maratott pengére kevés sikerrel tudtam volna még a logómat is rámaratni, így a nyélbe ütöttem bele egy speckó kis beütő szerszámmal, amit a napokban csináltam. Végezetül azt hiszem az összkép egész tűrhetőre sikeredett (szerintem), és nem fenyeget az egysíkúság veszélye :)  Képek itt.

Kezes Rezes

Szép napsütéses volt a hétvége, ezt kihasználva rendet raktam és takarítgattam a műhelyben. Pakolgatás közben több maradék anyag is a kezem ügyébe került, ezekből alkottam meg ezt a kis kést. Valami egyszerű, de mégis látványos dolgot akartam csinálni, egyszerű formályú penge és hasonlóan kommersz vonalakkal bíró nyél kombinációját. A penge egy kis darab körfűrészkorong  maradéka, melyet kicsit "skandinávosra" próbáltam kialakítani, pluszként egy kis savazást is megeresztettem rajta( nehogy hiányolja valaki :). A nyelet két pácolt cseresznyelap közé ragasztott kereszt-szálas mahagóni alkotja, melyet némi rézfonat díszit. A vörösréz díszítést egyszerübb volt kitalálnom  mint megvalósítanom, és nem is lett teljesen olyan mint amilyenre szerettem volna megcsinálni, de elsőre így sikerült és én elégedett vagyok vele :) Képek itt.

Z-É Skinner

A napokban a neten túrkálva találtam egy érdekes formályú nyúzó-zsigerelő kést (ezt) ,  az alakja nagyon megtetszett, ihletet kaptam hogy készítsek valami hasonlót. Egy olyan kést álmodtam meg, ami formailag nagyon hasonló, de kevésbé modern és látszik rajta, hogy egyedileg kézzel (kézbe) készült. Igyekeztem a saját stílusomat kombinálni a használhatósággal, és kipróbálhattam 1-2 új dolgot is. A penge anyaga HSS fűrészlap , lapos élkiképzéssel és élszalaggal. A nyél jelen esetben mahagóni (pácolva) , a penge és a nyél között fekete fiber hivatott a dilatáló anyag szerepét betölteni, a szegecsek 1.5 mm-es vörösrézből készültek, mind két szegecsben 3 szál található. Polírozás után szarvast formázó maratott mintát készítettem a pengére,  a széles penge  lehetővé tette , hogy elég terjedelmes és részletes mintát készíthessek. Már csak egy tok kell ennek a késnek , ami Csabi barátom feladata lesz. Képek itt.