Norbi barátom nemrég hozott egy Linder bicskát, nem volt elégedett a markolat anyagával és mintázatával. Egy elegánsabb kést szeretett volna, modern és hagyományos anyagok felhasználásával. Amikor a biscka hozzám került, így nézett ki :
Az eredeti markolat "bakni" része, fekete micartából, a hátsó traktust pedig valamilyen (számomra ismeretlen) rétegezett fából készítette a gyár. Ezzel a markolattal (a hullámos minta ellenére is) kicsit "szürkének", lehangolónak nézett ki. Ezt kellett megváltoztatnom, úgy hogy elegánsabb és egyben vidámabbnak nézzen ki.
A fekete micartát szénszálas carbonra cseréltem le, a rétegezett fa pedig agancsnak adta át a helyét. Az eredeti bakni-markolat arányt egyharmad-kétharmad arányra cseréltem. A markolat alkatrészeit az eredeti csavarokkal rögzítettem, majd egybecsiszoltam és végül políroztam a kész markolatot. Képek itt.
Van aki csak használja, van aki szereti ...és akad olyan is aki csinál magának...
2012. január 24., kedd
2012. január 21., szombat
Black Bear
Itt a mai nap termése, egy jó nagy kés. A hónap elején bemutatott félkész pengék közül ez a negyedik és egyben a legméretesebb is. A teljes hossza 27,7cm , a penge 14,4cm , 6mm vastag és 4,5 cm széles, a markolat 13cm hosszú. Igazából ez a kés a Grizly újra gondolt változata, kicsit "taktikaibb" a kinézettel , vastagabb és hosszabb pengével illetve markolattal. A penge munkálatairól , most nem írnék, hiszen a szokásos munkafolyamatokon esett át (csiszolás, savazás, kőmosás stb..) .
A markolat paneljei két részből állnak össze, a fekete színű az G10, a világos színű vékonyabb réteg Getalit . Az összeragasztott rétegeket csavarokkal rögzítettem a pengére, majd formára csiszoltam és kicsit políroztam.
Képek itt.
A markolat paneljei két részből állnak össze, a fekete színű az G10, a világos színű vékonyabb réteg Getalit . Az összeragasztott rétegeket csavarokkal rögzítettem a pengére, majd formára csiszoltam és kicsit políroztam.
Képek itt.
2012. január 19., csütörtök
Proto Folder
Na most egy olyan "dolgot" szeretnék bemutatni, amihez hasonlót még nem készítettem eddig.
Amíg a hőkezelt pengék megérkezésére vártam , belekezdtem egy saját bicska készítésébe. Mivel még nem készítettem hasonlót (csak fixeket csináltam).
Nem bíztam abban , hogy elsőre sikerül működőképes (használható) szerkezetet készítenem, ezért egyszerű alapanyagokat használtam hozzá. A bicska vázát (linereket) és a pengét is cirkula lapból készítettem, azzal a különbséggel, hogy a linerekhez 2,2mm, míg a pengéhez 3,5mm vastagot használtam.
A munkát, gondos tervezéssel kezdtem, először papíron, majd vékony műanyag lapból készítettem prototípúsokat (majd egy tucatot). Mikor meglett a "talánezmárműködikforma" a sablonokról a fémre rajzoltam át a formát és kivágtam őket. A két linert a négy távtartón áthaladó csavar fogja össze, ha pengével lefelé fordítva nézzük, akkor a jobb oldali linerben vannak a menetek, a baloldaliban pedig a besüllyesztett csavarfejek kaptak helyet.
A penge 10mm-es tengelyen fordul amit mind a két linerhez egy-egy 4mm-es csavar tartja a helyén. Kinyitáskor és becsukott állapotban is egy (ugyan az a fekete) csavar tartja a pengét , ami nyitott állapotban a bal oldali liner elejének , becsukva pedig ugyanennek a linernek az oldalára fekszik fel és így gátolja meg, hogy a penge a távtartókba ütődjön.
A bicsak vázát, az esztétika és a stabilabb fogás érdekében textilbakelitből csináltam rá paneleket, ezeket 2-2 csavarral rögzítettem.
Nem mondom, hogy tökéletesre sikerült. vannak gyermekbetegségei, túl erős a rugója, alig lehet becsukni (viszont nem kell félni a véletlen becsukódástól :), kicsit vaskos a fogása, és sorolhatnám. Ezek ellenében elégedett vagyok a végeredménnyel és tudom, hogy a következőnél (mert lesz az is) mit és miért kell máshogy csinálnom. Képek itt.
Amíg a hőkezelt pengék megérkezésére vártam , belekezdtem egy saját bicska készítésébe. Mivel még nem készítettem hasonlót (csak fixeket csináltam).
Nem bíztam abban , hogy elsőre sikerül működőképes (használható) szerkezetet készítenem, ezért egyszerű alapanyagokat használtam hozzá. A bicska vázát (linereket) és a pengét is cirkula lapból készítettem, azzal a különbséggel, hogy a linerekhez 2,2mm, míg a pengéhez 3,5mm vastagot használtam.
A munkát, gondos tervezéssel kezdtem, először papíron, majd vékony műanyag lapból készítettem prototípúsokat (majd egy tucatot). Mikor meglett a "talánezmárműködikforma" a sablonokról a fémre rajzoltam át a formát és kivágtam őket. A két linert a négy távtartón áthaladó csavar fogja össze, ha pengével lefelé fordítva nézzük, akkor a jobb oldali linerben vannak a menetek, a baloldaliban pedig a besüllyesztett csavarfejek kaptak helyet.
A penge 10mm-es tengelyen fordul amit mind a két linerhez egy-egy 4mm-es csavar tartja a helyén. Kinyitáskor és becsukott állapotban is egy (ugyan az a fekete) csavar tartja a pengét , ami nyitott állapotban a bal oldali liner elejének , becsukva pedig ugyanennek a linernek az oldalára fekszik fel és így gátolja meg, hogy a penge a távtartókba ütődjön.
A bicsak vázát, az esztétika és a stabilabb fogás érdekében textilbakelitből csináltam rá paneleket, ezeket 2-2 csavarral rögzítettem.
Nem mondom, hogy tökéletesre sikerült. vannak gyermekbetegségei, túl erős a rugója, alig lehet becsukni (viszont nem kell félni a véletlen becsukódástól :), kicsit vaskos a fogása, és sorolhatnám. Ezek ellenében elégedett vagyok a végeredménnyel és tudom, hogy a következőnél (mert lesz az is) mit és miért kell máshogy csinálnom. Képek itt.
2012. január 18., szerda
Kétél(t)ü
Végre megszületett a harmadik a hat hőkezelt penge közül. Egy ismerősöm által tervezett kis kétélű kés került most ki a kezeim közül. A penge 6mm vastag Sleipner (60Hrc) , a markolat G10 (szálerősített epoxi lap) . A késecske teljes hossza 16.5cm, ebből a penge 75mm , így a maradék 95mm-en kapott helyet a markolat, ami nem túl nagy, de kisebb nálam kezű embernek készült. Számomra a kés legnagyobb "különlegessége" a kétélű penge, mert ilyet még nem készítettem eddig, remegett is a térdem készítés közben :)
A pengét a szokásos savazással és "kőmosással" mattítottam, a markolatot csavarokkal rögzítettem a pengéhez (a csavarok furatait hőkezelés előtt elkészítettem). Képek itt.
A pengét a szokásos savazással és "kőmosással" mattítottam, a markolatot csavarokkal rögzítettem a pengéhez (a csavarok furatait hőkezelés előtt elkészítettem). Képek itt.
2012. január 15., vasárnap
Medium Panther
Úgy érzem, ma is eredményes napot zártam, hiszen befejeztem a hőkezelt pengék közül a másodikat. Formailag nagyon hasonlít az előző késre , igazából csak méretbeli különbségek vannak. A teljes hossz 22,2cm, ebből a penge 11,7cm , 6mm vastag és 4cm széles. A penge anyaga K110, 58Hrc-re edzve Kincsesbányán.
A munkálatoknak ugyan úgy mint az előzőnél , a készre csiszolással kezdtem. Ezután nekiálltam a markolatnak, ami textilbakelitből és getalit fiberből áll össze. A markolat felültét kísérlet képen most apróbb bemarásokkal struktúráltam (fogása eddig jónak tűnik).
A pengét a szokásos módon mattítottam (sav+P2000), majd összeszerelés után kialakítottam rá az élaszalagot és készre éleztem. Képek itt.
A munkálatoknak ugyan úgy mint az előzőnél , a készre csiszolással kezdtem. Ezután nekiálltam a markolatnak, ami textilbakelitből és getalit fiberből áll össze. A markolat felültét kísérlet képen most apróbb bemarásokkal struktúráltam (fogása eddig jónak tűnik).
A pengét a szokásos módon mattítottam (sav+P2000), majd összeszerelés után kialakítottam rá az élaszalagot és készre éleztem. Képek itt.
2012. január 14., szombat
Panther
Végre a héten megjöttek a vasak a hőkezeldéből :). Ma bele is kezdtem az esőbe, sőt nem csak belekezdtem, hanem be is fejeztem. Ennek a késnek a pengéje Sleipner-ből készült, a Kincsesbányai hőkezelésnek köszönhetően 60 Hrc keménységű!
Mikor visszakaptam a pengét, először véglegesre csiszoltam a pengét, mivel a hőkezelés miatt vastagabbra hagytam, mint a végleges forma. A markolat csavarjainak a helyét és a markolat alatti könnyítő furatokat még a hőkezelés előtt megcsináltam. A hőkezelés előtt kicsit előre dolgoztam és a markolat paneleket már a penge nyers állapotában a pengére alakítottam, úgyhogy ma aránylag könnyű dolgom volt. A paneleket textilbakelitből csináltam,melyek alá 2mm vastag műanyag fibert ragasztottam. A felület kialakítása után a markolatot pácoltam, majd a felületét visszacsiszoltam, így kaptam ezt a foltos (párducos) mintázatot.
A pengét csiszolás után savval marattam és P2000-s csiszoló vászonnal véglegesítettem. Összerakás után kialakítottam rajta az élszalagot és körbecsiszoltam a kés kontúrját, így a pengeháton a hamis fokél alkalmas kaparóélnek és a szikravetőt is jól indítja. Képek itt.
Mikor visszakaptam a pengét, először véglegesre csiszoltam a pengét, mivel a hőkezelés miatt vastagabbra hagytam, mint a végleges forma. A markolat csavarjainak a helyét és a markolat alatti könnyítő furatokat még a hőkezelés előtt megcsináltam. A hőkezelés előtt kicsit előre dolgoztam és a markolat paneleket már a penge nyers állapotában a pengére alakítottam, úgyhogy ma aránylag könnyű dolgom volt. A paneleket textilbakelitből csináltam,melyek alá 2mm vastag műanyag fibert ragasztottam. A felület kialakítása után a markolatot pácoltam, majd a felületét visszacsiszoltam, így kaptam ezt a foltos (párducos) mintázatot.
A pengét csiszolás után savval marattam és P2000-s csiszoló vászonnal véglegesítettem. Összerakás után kialakítottam rajta az élszalagot és körbecsiszoltam a kés kontúrját, így a pengeháton a hamis fokél alkalmas kaparóélnek és a szikravetőt is jól indítja. Képek itt.
Címkék:
bakelit,
fiber,
késkészítés,
savmart,
sleipner,
taktikai kés
2012. január 3., kedd
Egy kis előzetes
Kezdeném azzal, hogy Mindenkinek Boldog, Késekben Gazdag Újévet Kívánok!
A fenti "kémfotón" a téli szabadság alatt készült félkész pengék láthatók. Pont mint a kínai piacon: "minden méret minden fazon" :) Azért csak félkész pengéket mutatok most be, mert ezek még hőkezelésre várnak és ezeken ezt a fontos eljárást nem én fogom elvégezni, hiszen ezek már "rendes" késanyagból vannak. A felső négy alapanyagaként Sleipner szolgált, az alsó kettőhöz pedig K110-et (D2) használtam. Mind a két acélfajta a hidegmunkaacélok népes családjába tartozik, az optimális edzett keménységük 59-60 Hrc. Lényegesen jobban ellenállnak a savaknak és a lúgoknak mint az általam kedvelt rugóacél, bár ezek is hajlamosak a foltosodásra.
Mivel nem nagyon készítettem még ilyen acélokból kést (kivéve a Slepi bárd) , hatalmas kíváncsisággal várom , hogy a hőkezelés után kézhez kapjam őket. Igyekeztem annyira előkészíteni a pengéket amennyire csak lehet, értem ezalatt, hogy már csak a felmarkolatozásuk , felületkiképzésük (polír, kőmosás stb..) és a végleges élezésük legyen hátra. Ha minden jól megy, a jövő hét végén már vissza is kapom őket és neki állhatok a "finiselésüknek" , aztán majd az elkészülés sorrendjében be is mutatom mindet.
Hát egyenlőre ennyi így évkezdésre. Még jelentkezem!
A fenti "kémfotón" a téli szabadság alatt készült félkész pengék láthatók. Pont mint a kínai piacon: "minden méret minden fazon" :) Azért csak félkész pengéket mutatok most be, mert ezek még hőkezelésre várnak és ezeken ezt a fontos eljárást nem én fogom elvégezni, hiszen ezek már "rendes" késanyagból vannak. A felső négy alapanyagaként Sleipner szolgált, az alsó kettőhöz pedig K110-et (D2) használtam. Mind a két acélfajta a hidegmunkaacélok népes családjába tartozik, az optimális edzett keménységük 59-60 Hrc. Lényegesen jobban ellenállnak a savaknak és a lúgoknak mint az általam kedvelt rugóacél, bár ezek is hajlamosak a foltosodásra.
Mivel nem nagyon készítettem még ilyen acélokból kést (kivéve a Slepi bárd) , hatalmas kíváncsisággal várom , hogy a hőkezelés után kézhez kapjam őket. Igyekeztem annyira előkészíteni a pengéket amennyire csak lehet, értem ezalatt, hogy már csak a felmarkolatozásuk , felületkiképzésük (polír, kőmosás stb..) és a végleges élezésük legyen hátra. Ha minden jól megy, a jövő hét végén már vissza is kapom őket és neki állhatok a "finiselésüknek" , aztán majd az elkészülés sorrendjében be is mutatom mindet.
Hát egyenlőre ennyi így évkezdésre. Még jelentkezem!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)







