A fenti "kémfotón" a téli szabadság alatt készült félkész pengék láthatók. Pont mint a kínai piacon: "minden méret minden fazon" :) Azért csak félkész pengéket mutatok most be, mert ezek még hőkezelésre várnak és ezeken ezt a fontos eljárást nem én fogom elvégezni, hiszen ezek már "rendes" késanyagból vannak. A felső négy alapanyagaként Sleipner szolgált, az alsó kettőhöz pedig K110-et (D2) használtam. Mind a két acélfajta a hidegmunkaacélok népes családjába tartozik, az optimális edzett keménységük 59-60 Hrc. Lényegesen jobban ellenállnak a savaknak és a lúgoknak mint az általam kedvelt rugóacél, bár ezek is hajlamosak a foltosodásra.
Mivel nem nagyon készítettem még ilyen acélokból kést (kivéve a Slepi bárd) , hatalmas kíváncsisággal várom , hogy a hőkezelés után kézhez kapjam őket. Igyekeztem annyira előkészíteni a pengéket amennyire csak lehet, értem ezalatt, hogy már csak a felmarkolatozásuk , felületkiképzésük (polír, kőmosás stb..) és a végleges élezésük legyen hátra. Ha minden jól megy, a jövő hét végén már vissza is kapom őket és neki állhatok a "finiselésüknek" , aztán majd az elkészülés sorrendjében be is mutatom mindet.
Hát egyenlőre ennyi így évkezdésre. Még jelentkezem!
