Ranger XL, a nagy testvér :)

Megszületett a legnagyobb Ranger, ami a sorozat legnagyobb tagja. Az alapanyagai az előzőekkel megegyezők, a penge Sleipner (60Hrc) a markolat textilbakelit fekete fiberrel és réz csőszegecsekkel kombinálva. Azt hiszem ez egy "igazi" erdőjárós kés lett, amivel könnyedén tudunk akár egy vastagabb ágat is lecsapni,tüzelőt aprítani az erdei ebédhez, de hasznos társunk lehet az ebéd elkészítésénél is az alapanyagok feldarabolásánál, köszönhetően a majdnem pengehátig tartó leélezésnek.
  A Sleipner nem rozsdamentes acél, de igen jól tűri a korróziót, ennek fokozására kezeltem a pengét savval, amitől még egy kicsit javult a korrózióállósága. a látvány kedvéért kicsit( amolyan érintőlegesen) megmutattam neki a kőmosó masinámat :)
  A markolat textilbakelit anyaga, tapintásra valahol a G10 és a micarta markolatok között van, vizes kézzel is stabil fogást ad használat közben. Ezt hivatott segíteni az aránylag (látszólag) durva felületi struktúrálás és a recézett ujjtámasz. A hátsó csőszegecsbe markolatzsinór fűzhető, ami hasznos lehet a lendületesebb sujtásoknál.
  A pengeháton, mint mindegyik Ranger-en ezen is kaparóélet alakítottam ki, amit tűzgyújtásnál (szikravető indításakor) és ágak "háncstalanításánál" tudunk használni.
   Képek itt.

A Rangerek párban járnak

A tegnapi nagy meleget (32 C') a műhelyben próbáltam átvészelni, ezeken a vasakon ügyködve. Mind a kettő a már régebben is készített Ranger "típusok" családjába tartozik A képen a felső a legkisebb családtag a maga 95mm-s pengehosszával, alatta a nagyobbik tesó , 125mm-s pengehosszal. Felépítésben és alapanyagokban mind a két kés teljesen megegyezik, a penge anyaga Sleipner, 6mm vastag, egyenes levezetőéllel , konvex élszalaggal, hüvelykujj támasszal, a pengeháton kaparóéllel és törővéggel készült. (na ezt sikerült nagyon "tudományosan" felsorolnom...aki esetleg nem értené, hogy miről halandzsázok, nézze meg a következő képet)

A markolat anyaga mind két késen textil bakelit, alatta fekete fiberrel és réz csőszegecsekkel. A markolatot sűrű mintázattal láttam el, ez hivatott a csúszásmentességet biztosítani (bár az a tapasztalatom, ha a textil bakelitet nem polírozzuk fel, hasonlóan jó a tapadása mint a mikartának) .
Mind két bökő finiselését savazással és kőmosással fejeztem be, az élszalag pedig polírozott felületet kapott.
Képek itt.

Ha minden jól megy, estére felkerül a Ranger XL leírása is :)

Risling Folder

Szevasztok, na itt a legújabb kreálmányom, egy újabb bicsak. A forma már ismerős lehet, hiszen ez is a "Ringló" mintájára készült. Az alapanyagok a következők: a penge kovácsolt GO3 (csapágyacél) , holkeres (homorú) leélezéssel és konvex (domború) élszalaggal, a linerek (alaplemezek) rozsdamentes acélból készültek, a zár és a távtartó elemei rugóacélból vannak.
   A neve pedig a markolat panelek anyagából "jött", hiszen markolatpanelnek most szőlőtőkét használtam, amit mivel már erősen korhadt volt stabilizálnom kellett, hogy elkerüljem és megállítsam a további korhadást. Ez annyit jelent, hogy vákuum alatt poliészter gyantát szívattam bele, ami eltömítette a pórosait és kikeményedése után magát a szőlőtőkét is keményebbé tette. A folyamatról most nem készítettem képeket, mert most csináltam ilyet először és kételkedtem a sikerben, de legközelebb készítek fotókat és közkincsé teszem a technikát :)
  A linerekre a markolatot réz szegecsekkel és két komponensű ragasztóval rögzítettem, a penge tengelyét pedig 4mm-s bronzból készítettem. Képek itt.

Műhely (titkok)

Hát, jó rég nem írtam már ide, kicsit összejöttek a dolgok, de most itt vagyok megint.
Ez a bejegyzés egy kis műhelybemutató lesz, mivel többen kérdeztétek email-ben, hogy milyen gépeket használok a késeim elkészítéséhez.
   Nem kell ám valami komoly szerszámokkal és  gépekkel teletömött nagy hangárra gondolni, hiszen a garázsom egyik végében alakítottam ki a műhelyemet. A felszereltsége 1-2 gyári (hobbi ) és pár általam készített gépből illetve számtalan kéziszerszámból áll.
  A fenti panorámaképen igyekeztem megmutatni az elrendezését, ami részben tudatos , részben pedig a nem túl nagy helynek köszönhető, hiszen éjszakánként be kell férnie a kocsinak is. Egy gyors felsorolás balról jobbra: egy kis hobbi szalagfűrész, ezt használom a markolatok kivágásához, főleg fákhoz , de az néha agancsot és csontot is vágok vele.

 A műhely végében egy hosszú satupadot alakítottam ki, ezen helyeztem el az állványos fúrót (ami szintén nem egy komoly darab , aszt hiszem teszkós) viszont minden fúrási feladathoz ezt használom és még mielőtt elkészítettem volna a csiszológépeimet, a kések leélezését is ezzel végeztem.

A satupadon kapott helyet még egy kisebb és egy nagyobb satu, a kicsit a finomabb munkákhoz ( ujjtámasz kireszelésénél, markolat megmunkálásoknál) használom, míg a nagyobbat a durvulós  feladatokra(főleg flexeléshez, hegesztéshez és szegecseléshez) szoktam igénybe venni. A két satu között helyeztem el egy excenter szorítót, ami a szokványos késsatut hivatott helyettesíteni, amit általában az anyagok darabolásánál veszek igénybe.

A satupadtól balra, találhatók azok a masinák, amiket talán a legtöbbet használok míg egy kés elkészül. A függőleges szalagcsiszolót készítettem először , az elkészítéséhez gyakorlatilag "fémhulladékot" hasznosítottam.

 Az alapanyag kivágása után ezen csiszolom körbe a kés kontúrját és az asztal levétele után a   leélezést is ezen készítem el.

A görgőket igyekeztem úgy megcsinálni, hogy a segítségükkel az íveket is ki tudjam csiszolni.

A másik masinát nem túl rég fejeztem be, ez egy vízszintes csiszológép, amin a kisebb belső íveket csiszolom ki kontúrozáskor és a vízszintes asztalán is lehet a hosszabb egyeneseket csiszolni.

Ezen készítem továbbá az ANSO szerű markolat mintázatokat, és a markolat körbecsiszolását is.

Már csak két kisebb masina maradt a bemutatóból , a nagyobbik (szép kék :) ) valaha egy köszörű volt , legalábbis annak készült a néhai Szovjetunióban . Én polírozásra használom, miután lecseréltem a köszörűkorongot egy nemez (filc) korongra. A másik kis izé, egy "noném" köszörűcske, amit szinte kizárólag a fúróköszörülésre használok de arra is csak ritkán .

Hát ennyi lenne szegényes műhelyem gépesített fele. Ezeken a masinákon kívül használok még rengeteg kéziszerszámot, többek között reszelőket, fűrészeket, kalapácsokat és egyedileg készített mindenféle feladatcentrikus bigyókat.

Remélem nem untattalak benneteket, a következő bejegyzés ígérem már késekről fog szólni.

How it's made Ringló, 2. rész.

Tudom, hogy a múlt hétvégére ígértem a folytatást, de kicsit összejöttek a dolgok ( behavazódtam ) így ez eddig elmaradt, de most pótolom. 

  A múltkor ott hagytam abba, hogy elkészültek (nagyjából) a bicska főbb alkotórészeinek a nagy része, a zár a linerek és a távtartó. Most innen folytatom.

  A következő feladat a távtartóban elkészíteni a zár rugójának a helyét, majd belepróbálni a rugót (ezt már előre megcsináltam rugóacélból, de még nincs leedzve) .

A rugót a távtartóba pontozóval "zömítve rögzítem.

Ezután nekiállok a pengének, ehhez kikovácsolt csapágyacélt használok, ezt már korábban leütöttem (amiről sajna nem tudtam képeket készíteni, mert vagy kalapálok, vagy fotózom.). A korábban használt műanyag pengét használom sablonnak.

A kivágás és a kontúr csiszolása után, ráfűzöm a tüskékkel ellátott "próba vázra" és formára hajtom a rugót, hozzáigazítva a zárhoz.

Addig alakítgatom a rugót, amíg nyitott és csukott állapotban is stabilan (kellően erősen) tartja a pengét. Fontos, hogy csukott állapotban ne "üssön" ,ne érjen bele a zárat feszítő rugóba, mert ha beleér, ott sérül a kés éle, ami igencsak lehangoló.
  Ha megvan a megfelelő rugóbeállítás, megint csak összefűzöm próbaképpen az alkatrészeket, így már egész bicskaformája van :)

Összefűzés után körbecsiszolom a bicska kontúrját, magyarán egybecsiszolom az alkatrészeket, a távtartót a zárhoz, a zárat a pengéhez és mindent a linerekhez.A markolat hátán lévő ujjvájatot is most alakítom ki.

A következő lényeges feladat a penge leélezésének elkészítése, ezen a késen egyenes leélezés lesz, ami egészen a pengehátig tart majd.

A pengén a leélezést persze nem készítem el teljesen, a végső csiszolást (én mindig) a hőkezelés utánra hagyom, de a logómat és az körömvájatot beleütöm még a hőkezelés előtt.

A bicska zárának külső részébe és a távtartóba díszítő mintázatot reszelek, amivel talán egyedibbé tehetem a bicskáimat.

Majd minden alkatrészt újra összepróbálok és a távtartón lévő három furatból kettőt felhasználva összeszegecselem a két linert.

Az összeszegecselés után így néz ki:

A záron lévő harmadik (középső) furat majd a markolatpanelek rögzítésekor kap szerepet, amiben a zár és a penge tengelyfurata is segít . 

  A következőkben kiválasztom a markolat anyagát ( jelen esetben zebránót) és elkészítem a szegecsek furatait rajta. A szegecseken kívűl kétkomponensű ragasztóval (eporapiddal) is rögzítem a markolatot.

A markolat úgy ragasztom fel, hogy az összeszegecselt linerek közé a zárral megegyező vastagságú acéllemezt teszek, hogy  ragasztáskor rendesen össze tudjam szorítani a ragasztandó részeket,  a linerek elgörbítése nélkül.. Azért, hogy a ragasztó ne kössön a nem kívánt helyekre, a linerek és a közéjük illesztett lemez közé vékony papírlapot teszek, ezekhez köt a felesleges ragasztó, amit a kikeményedés után könnyen el tudok távolítani. A panelek illesztését a hátsó (a távtartón a  középső) furaton keresztül beütött szegecs segít, persze a másik két furat ( penge és zár) is segít pozicionálni.

  Sajnos  a markolat végső kialakításáról egyenlőre nincsenek fényképeim, mert lemerült a fotómasinám,és miután a ragasztó megkötött , úgy belemerültem a bicska befejezésébe, hogy teljesen kiment a fejemből a fotózás. De a következő bicska készítésénél pótolni fogom ezt az elmaradásom.

Végezetül bemutatnám a nemrég elkészült bicskáimat, amit az előbb bemutatott munkafolyamatokkal készítettem.
  Az első a már korábban bemutatott Zebránós, nyitószemölcsös bicska, mintázott távtartóval és zárral. A leélezése holkeres, konverx élszalagos.:

A második, az előző testvére, réteg ragasztott wenge markolattal, nyitószemölcsel és a pengeháttól a záron át végigfutó mintázattal. A leélezése az előzővel azonos. :

És a harmadik (erről készültek a "hogyan készült képei) , zebránó markolattal, körömvájattal, a záron és a távtartón végigfutó díszítéssel és egyenes leélezéssel plusz élszalaggal készült. :

Hát egyenlőre talán ennyi elég is  a bicskákból, nem akarnálak untatni Benneteket. A markolat készítéséről a leírást és a képeket pótolom majd, de nem lesz neki külön bejegyzése, ezt  fogom majd kiegészíteni, úgyhogy itt keressétek.

How it's made Ringló, avagy Bicska, ahogy én csinálom. 1 rész.

Na kérem, most egy olyan bejegyzés jön, amihez hasonlót már rég nem írtam. Ezt amolyan "how it's made" irománynak szánom.Ugyan nincs túl nagy tapasztalatom a bicskakészítésben, de mivel többen is kérdeztétek email-ben, hogy hogyan készítem ezeket, gondoltam megosztom veletek csekély tapasztalataimat. Megjegyezném, hogy nem azt szeretném bemutatni, hogy hogyan kell zsebkést készíteni, hanem hogy én hogyan készítem ezeket (tuti lehet máshogy is).
  Mikor az előző (Zebra Ringló) bicskámat készítettem, a végső összeszerelést megelőzően (mivel minden alkatrészét működőképesnek találtam) az alkatrészeit szépen lesablonoztam 2mm vastag műanyag lapból, hogy ne keljen legközelebb kitalálni mindet. A penge, a zár és a távtartó műanyag sablonjai mellett volt még egy kész alaplemezem (liner) is kivágva, rajta a szegecsek furataival és ehhez az alaplemezhez készítettem egy fúrósablont is amivel jelentősen megkönnyíti a munkám. Egy vastag alumínium lemezbe pedig belefúrtam a szegecsek helyét és a furatokba rövid szegecseket ragasztottam, ezen könnyebben össze tudom próbálni az alkatrészeket. Hogy könnyebb legyen elképzelni ezt a sablonosdit, így nézki:

A munkát a linerek kivágásával kezdem, 1mm vastag rozsdamentes acéllemezből:

Kirajzolva:

Kivágva:

A kivágás után, a fúrósablonom segítségével egyszerre fúrom ki mind a négy lineren a szegecsek helyét, így minden darabon ugyan ott lesznek a furatok.

Ezután minden darabra egyenként a liner sablonom segítségével rákarcolom a végső formát és szalagcsiszolón körbe csiszolom a kontúrokat:

Csiszolás után így néznek ki:

A sablonra "fűzve":

A zár és távtartó alkatrészeit 4mm vastag rugóacélból készítem, a sablonok alapján kirajzolom, kivágom, körbecsiszolom és kifúrom a szegecsek helyét:

A csiszolás közben többször a sablonra próbálom az alkatrészeket, a finomabb alakításokat nem géppel, hanem reszelővel csinálom, mert a csiszológép egy pillanat alatt képes pont dupla annyit levenni az anyagból mint szeretném :( 

 A délutáni munkám eredménye, három pár liner (alaplemez) , három távtartó és három hátsózár. A műanyag pengéhez ugyan minden alkatrész passzol, de még kisebb alakítások, reszelgetések hátravannak. A tényleges befejezésük majd a pengék kialakítása után folytatódik, minden egyes zárat a hozzávaló pengéhez illesztek majd, de ez már a következő bejegyzésben lesz látható. 

A mai munka eredménye:

Remélem nem untattalak benneteket, hamarosan jön a folytatás :)