Variációk Long Rangerre

Számtalan  Long Rangert készítettem már, ezek közül mutatnám most be a két utolsónak elkészültet.
A kés méreteiben teljesen megegyezik, csak a markolt anyagában és a markolat kialakításában van különbség. A  kések teljes hossza 250mm, ebből a pengehossz 155mm, a legszélesebb pontján 45mm széles és 6mm vastag. Mind a két példány egyenes leélezéssel, konvex élszalaggal, a pengeháton kaparóéllel, rajta ujjtámasszal és a markolat végén törővéggel készült.  Pengeanyagnak most is Sleipnert használtam , ami mint mindig lágyított formában érkezett , de a Kincsesbányai hőkezelés után 59Hrc keménységű lett.
  Kezdjük először a felsővel, ennek a markolatához szintetikus anyagokat használtam fel. A markolat paneljeit szénszálas carbont használtam, de mivel kicsit vékonykának találtam a lapokat ezért fiber gyanánt 2mm vastag bakelit lappal vastagítottam fel mind a két oldalon. A kétkomponensű ragasztón kívül még három 6mm-s csőszegecs is rögzíti a markolatot a pengére. A markolat csúszásmentességét egyedi "esőcsepp" mintázattal igyekeztem megoldani, ezzel a mintázattal kicsit "taktikaibb" lett a kés kinézete.
  A második késnél a markolat anyaga fa, azt hogy konkrétan milyen fajta sajnos nem tudom, annyi biztos csak, hogy tengeri stégeknél használatos fajta, ami olyan sűrű szerkezetű, hogy elsüllyed a vízben és tizenhuszon évig bírja a sós vizet mindenféle felületkezelés nélkül. Mivel a faanyagon elég vastag volt igy alá csak a szokásos 1mm-s fiber került sárga színben. Ezt a markolatot is kétkomponensű ragasztóval és réz szegecsekkel rögzítettem. A felületi kialakításnál itt most egy visszafogottabb/hagyományosabb kinézetet szerettem volna ezért a markolatot csak formára csiszoltam és mellőztem minden felületi struktúrálást.
 A felső késről egy bemutatót és tesztet találhattok itt , a két késről további képeket pedig itt láthattok.

Z.Rat 3.5, avagy a dundi patkány

Régebben készítettem már úgy kést, hogy előbb volt meg a tok és csak azután lett bele a kés. Most hasonló dolgot műveltem, csak most nem a tok, hanem a kés markolatpaneljei voltak meg és ezekhez kellett egy kést készítenem.
  A két micarta markolatpanel egy RAT 3 késhez készült eredetileg, de hozzám már kés nélkül jöttek, egy papírsablon társaságában. Mivel a sablon adott volt, így nem kellett a tervezgetéssel "vesződnöm" csak elkészítenem az eredeti Rat 3-nál kicsit hosszabb-szélesebb és vastagabb pengét. Tehát felrajzoltam , kivágtam,lecsiszoltam, összeraktam és már kész is :) Persze a valóságban kicsit tovább tartott.
  A penge anyaga 6mm vastag Sleipner, ami 59Hrc keménységűre lett hőkezelve,  a pengehossz 98mm, a markolat hossza pedig 110mm. A hőkezelés és a készre csiszolás után az egész pengét feketére savaztam, egyedül az élszalag maradt fényes. A markolatot 6db 4mm-s süllyesztett csavar tartja a helyén, amik nem a pengébe, hanem 3db közbetétbe kapaszkodnak. A penge leélezése egyenes, kicsit konvex élszalaggal, a pengeháton kaparóéllel és ujjtámasszal.A markolat végébe csuklózsinór fűzhető illetve a markolatból kilógó pengerész törővégként funkcionál. Képek itt.

Ranger XL, a nagy testvér :)

Megszületett a legnagyobb Ranger, ami a sorozat legnagyobb tagja. Az alapanyagai az előzőekkel megegyezők, a penge Sleipner (60Hrc) a markolat textilbakelit fekete fiberrel és réz csőszegecsekkel kombinálva. Azt hiszem ez egy "igazi" erdőjárós kés lett, amivel könnyedén tudunk akár egy vastagabb ágat is lecsapni,tüzelőt aprítani az erdei ebédhez, de hasznos társunk lehet az ebéd elkészítésénél is az alapanyagok feldarabolásánál, köszönhetően a majdnem pengehátig tartó leélezésnek.
  A Sleipner nem rozsdamentes acél, de igen jól tűri a korróziót, ennek fokozására kezeltem a pengét savval, amitől még egy kicsit javult a korrózióállósága. a látvány kedvéért kicsit( amolyan érintőlegesen) megmutattam neki a kőmosó masinámat :)
  A markolat textilbakelit anyaga, tapintásra valahol a G10 és a micarta markolatok között van, vizes kézzel is stabil fogást ad használat közben. Ezt hivatott segíteni az aránylag (látszólag) durva felületi struktúrálás és a recézett ujjtámasz. A hátsó csőszegecsbe markolatzsinór fűzhető, ami hasznos lehet a lendületesebb sujtásoknál.
  A pengeháton, mint mindegyik Ranger-en ezen is kaparóélet alakítottam ki, amit tűzgyújtásnál (szikravető indításakor) és ágak "háncstalanításánál" tudunk használni.
   Képek itt.

A Rangerek párban járnak

A tegnapi nagy meleget (32 C') a műhelyben próbáltam átvészelni, ezeken a vasakon ügyködve. Mind a kettő a már régebben is készített Ranger "típusok" családjába tartozik A képen a felső a legkisebb családtag a maga 95mm-s pengehosszával, alatta a nagyobbik tesó , 125mm-s pengehosszal. Felépítésben és alapanyagokban mind a két kés teljesen megegyezik, a penge anyaga Sleipner, 6mm vastag, egyenes levezetőéllel , konvex élszalaggal, hüvelykujj támasszal, a pengeháton kaparóéllel és törővéggel készült. (na ezt sikerült nagyon "tudományosan" felsorolnom...aki esetleg nem értené, hogy miről halandzsázok, nézze meg a következő képet)

A markolat anyaga mind két késen textil bakelit, alatta fekete fiberrel és réz csőszegecsekkel. A markolatot sűrű mintázattal láttam el, ez hivatott a csúszásmentességet biztosítani (bár az a tapasztalatom, ha a textil bakelitet nem polírozzuk fel, hasonlóan jó a tapadása mint a mikartának) .
Mind két bökő finiselését savazással és kőmosással fejeztem be, az élszalag pedig polírozott felületet kapott.
Képek itt.

Ha minden jól megy, estére felkerül a Ranger XL leírása is :)

Risling Folder

Szevasztok, na itt a legújabb kreálmányom, egy újabb bicsak. A forma már ismerős lehet, hiszen ez is a "Ringló" mintájára készült. Az alapanyagok a következők: a penge kovácsolt GO3 (csapágyacél) , holkeres (homorú) leélezéssel és konvex (domború) élszalaggal, a linerek (alaplemezek) rozsdamentes acélból készültek, a zár és a távtartó elemei rugóacélból vannak.
   A neve pedig a markolat panelek anyagából "jött", hiszen markolatpanelnek most szőlőtőkét használtam, amit mivel már erősen korhadt volt stabilizálnom kellett, hogy elkerüljem és megállítsam a további korhadást. Ez annyit jelent, hogy vákuum alatt poliészter gyantát szívattam bele, ami eltömítette a pórosait és kikeményedése után magát a szőlőtőkét is keményebbé tette. A folyamatról most nem készítettem képeket, mert most csináltam ilyet először és kételkedtem a sikerben, de legközelebb készítek fotókat és közkincsé teszem a technikát :)
  A linerekre a markolatot réz szegecsekkel és két komponensű ragasztóval rögzítettem, a penge tengelyét pedig 4mm-s bronzból készítettem. Képek itt.

Műhely (titkok)

Hát, jó rég nem írtam már ide, kicsit összejöttek a dolgok, de most itt vagyok megint.
Ez a bejegyzés egy kis műhelybemutató lesz, mivel többen kérdeztétek email-ben, hogy milyen gépeket használok a késeim elkészítéséhez.
   Nem kell ám valami komoly szerszámokkal és  gépekkel teletömött nagy hangárra gondolni, hiszen a garázsom egyik végében alakítottam ki a műhelyemet. A felszereltsége 1-2 gyári (hobbi ) és pár általam készített gépből illetve számtalan kéziszerszámból áll.
  A fenti panorámaképen igyekeztem megmutatni az elrendezését, ami részben tudatos , részben pedig a nem túl nagy helynek köszönhető, hiszen éjszakánként be kell férnie a kocsinak is. Egy gyors felsorolás balról jobbra: egy kis hobbi szalagfűrész, ezt használom a markolatok kivágásához, főleg fákhoz , de az néha agancsot és csontot is vágok vele.

 A műhely végében egy hosszú satupadot alakítottam ki, ezen helyeztem el az állványos fúrót (ami szintén nem egy komoly darab , aszt hiszem teszkós) viszont minden fúrási feladathoz ezt használom és még mielőtt elkészítettem volna a csiszológépeimet, a kések leélezését is ezzel végeztem.

A satupadon kapott helyet még egy kisebb és egy nagyobb satu, a kicsit a finomabb munkákhoz ( ujjtámasz kireszelésénél, markolat megmunkálásoknál) használom, míg a nagyobbat a durvulós  feladatokra(főleg flexeléshez, hegesztéshez és szegecseléshez) szoktam igénybe venni. A két satu között helyeztem el egy excenter szorítót, ami a szokványos késsatut hivatott helyettesíteni, amit általában az anyagok darabolásánál veszek igénybe.

A satupadtól balra, találhatók azok a masinák, amiket talán a legtöbbet használok míg egy kés elkészül. A függőleges szalagcsiszolót készítettem először , az elkészítéséhez gyakorlatilag "fémhulladékot" hasznosítottam.

 Az alapanyag kivágása után ezen csiszolom körbe a kés kontúrját és az asztal levétele után a   leélezést is ezen készítem el.

A görgőket igyekeztem úgy megcsinálni, hogy a segítségükkel az íveket is ki tudjam csiszolni.

A másik masinát nem túl rég fejeztem be, ez egy vízszintes csiszológép, amin a kisebb belső íveket csiszolom ki kontúrozáskor és a vízszintes asztalán is lehet a hosszabb egyeneseket csiszolni.

Ezen készítem továbbá az ANSO szerű markolat mintázatokat, és a markolat körbecsiszolását is.

Már csak két kisebb masina maradt a bemutatóból , a nagyobbik (szép kék :) ) valaha egy köszörű volt , legalábbis annak készült a néhai Szovjetunióban . Én polírozásra használom, miután lecseréltem a köszörűkorongot egy nemez (filc) korongra. A másik kis izé, egy "noném" köszörűcske, amit szinte kizárólag a fúróköszörülésre használok de arra is csak ritkán .

Hát ennyi lenne szegényes műhelyem gépesített fele. Ezeken a masinákon kívül használok még rengeteg kéziszerszámot, többek között reszelőket, fűrészeket, kalapácsokat és egyedileg készített mindenféle feladatcentrikus bigyókat.

Remélem nem untattalak benneteket, a következő bejegyzés ígérem már késekről fog szólni.

How it's made Ringló, 2. rész.

Tudom, hogy a múlt hétvégére ígértem a folytatást, de kicsit összejöttek a dolgok ( behavazódtam ) így ez eddig elmaradt, de most pótolom. 

  A múltkor ott hagytam abba, hogy elkészültek (nagyjából) a bicska főbb alkotórészeinek a nagy része, a zár a linerek és a távtartó. Most innen folytatom.

  A következő feladat a távtartóban elkészíteni a zár rugójának a helyét, majd belepróbálni a rugót (ezt már előre megcsináltam rugóacélból, de még nincs leedzve) .

A rugót a távtartóba pontozóval "zömítve rögzítem.

Ezután nekiállok a pengének, ehhez kikovácsolt csapágyacélt használok, ezt már korábban leütöttem (amiről sajna nem tudtam képeket készíteni, mert vagy kalapálok, vagy fotózom.). A korábban használt műanyag pengét használom sablonnak.

A kivágás és a kontúr csiszolása után, ráfűzöm a tüskékkel ellátott "próba vázra" és formára hajtom a rugót, hozzáigazítva a zárhoz.

Addig alakítgatom a rugót, amíg nyitott és csukott állapotban is stabilan (kellően erősen) tartja a pengét. Fontos, hogy csukott állapotban ne "üssön" ,ne érjen bele a zárat feszítő rugóba, mert ha beleér, ott sérül a kés éle, ami igencsak lehangoló.
  Ha megvan a megfelelő rugóbeállítás, megint csak összefűzöm próbaképpen az alkatrészeket, így már egész bicskaformája van :)

Összefűzés után körbecsiszolom a bicska kontúrját, magyarán egybecsiszolom az alkatrészeket, a távtartót a zárhoz, a zárat a pengéhez és mindent a linerekhez.A markolat hátán lévő ujjvájatot is most alakítom ki.

A következő lényeges feladat a penge leélezésének elkészítése, ezen a késen egyenes leélezés lesz, ami egészen a pengehátig tart majd.

A pengén a leélezést persze nem készítem el teljesen, a végső csiszolást (én mindig) a hőkezelés utánra hagyom, de a logómat és az körömvájatot beleütöm még a hőkezelés előtt.

A bicska zárának külső részébe és a távtartóba díszítő mintázatot reszelek, amivel talán egyedibbé tehetem a bicskáimat.

Majd minden alkatrészt újra összepróbálok és a távtartón lévő három furatból kettőt felhasználva összeszegecselem a két linert.

Az összeszegecselés után így néz ki:

A záron lévő harmadik (középső) furat majd a markolatpanelek rögzítésekor kap szerepet, amiben a zár és a penge tengelyfurata is segít . 

  A következőkben kiválasztom a markolat anyagát ( jelen esetben zebránót) és elkészítem a szegecsek furatait rajta. A szegecseken kívűl kétkomponensű ragasztóval (eporapiddal) is rögzítem a markolatot.

A markolat úgy ragasztom fel, hogy az összeszegecselt linerek közé a zárral megegyező vastagságú acéllemezt teszek, hogy  ragasztáskor rendesen össze tudjam szorítani a ragasztandó részeket,  a linerek elgörbítése nélkül.. Azért, hogy a ragasztó ne kössön a nem kívánt helyekre, a linerek és a közéjük illesztett lemez közé vékony papírlapot teszek, ezekhez köt a felesleges ragasztó, amit a kikeményedés után könnyen el tudok távolítani. A panelek illesztését a hátsó (a távtartón a  középső) furaton keresztül beütött szegecs segít, persze a másik két furat ( penge és zár) is segít pozicionálni.

  Sajnos  a markolat végső kialakításáról egyenlőre nincsenek fényképeim, mert lemerült a fotómasinám,és miután a ragasztó megkötött , úgy belemerültem a bicska befejezésébe, hogy teljesen kiment a fejemből a fotózás. De a következő bicska készítésénél pótolni fogom ezt az elmaradásom.

Végezetül bemutatnám a nemrég elkészült bicskáimat, amit az előbb bemutatott munkafolyamatokkal készítettem.
  Az első a már korábban bemutatott Zebránós, nyitószemölcsös bicska, mintázott távtartóval és zárral. A leélezése holkeres, konverx élszalagos.:

A második, az előző testvére, réteg ragasztott wenge markolattal, nyitószemölcsel és a pengeháttól a záron át végigfutó mintázattal. A leélezése az előzővel azonos. :

És a harmadik (erről készültek a "hogyan készült képei) , zebránó markolattal, körömvájattal, a záron és a távtartón végigfutó díszítéssel és egyenes leélezéssel plusz élszalaggal készült. :

Hát egyenlőre talán ennyi elég is  a bicskákból, nem akarnálak untatni Benneteket. A markolat készítéséről a leírást és a képeket pótolom majd, de nem lesz neki külön bejegyzése, ezt  fogom majd kiegészíteni, úgyhogy itt keressétek.