Miután a zárat elfogadható működésűnek találtam, nekifogtam a végleges változat megtervezésének (igyekeztem kerülni a "proto"-nál előjött hibáka)t. A végleges verzió képe, egy réz baknis , fa markolat palelos bicska képében rajzolódott ki előttem. A prototípussal ellentétben, aminek nem volt fém váza, az elkészülendő darabnál rozsdamentes vázat (alaplapot, linert) készítettem 1,5mm vastag rozsdamentes acélból, erre szegecseltem rá (hátulról,oldalanként 4-4 rézszegeccsel) a réz baknit , a violettwood markolat panelokat, a zár szegecse és a markolat végén lévő szegecs rögzíti + egy kis eporapid.
A pengét és a zárat GO3-ból, közismertebb nevén csapágy héjból, a zár rugót pedig rugóacélból kovácsoltam le . A bakni 5mm vastag rézlemezből , a szegecseket pedig 2,5mm-s rézpálcából alakítottam ki, a linerek közti távtartó (a markolat végénél) szintén 5mm vastag rézlemezből van (de ezt 4mm vastagra vékonyítottam). A penge tengelyét egy 5,5mm vastag réz pálca alkotja, amit összeszerelés után elkalapáltam és egybecsiszoltam a baknival, így gyakorlatilag láthatatlan lett, a baknit tartó négy szegeccsel egyetemben. A a kés váza és a penge között mind a két oldalon egy 0,4mm-s rézlemez szolgál távtartóként, ami a kisebb felületen való felfekvésnek köszönhetően könnyebb nyitást tesz lehetővé.
A penge kialakítása és az első próbaösszerakás után kiderült, hogy a nyitópöcök amit a késre terveztem, egyáltalán nem illik a kés formavilágába, így hát készítettem egy körömvájat beütő szerszámot (egy régi hidegvágóból alakítottam át, és újra leedzettem) és ezzel ütöttem bele a nyitást könnyítő mélyedést. Nagy örömömre végre megjött az új logó beütő is , így ebben a pengében már ez díszeleg!
Ilyen lett a végeredmény:
Képek itt.